BASSET HOUND

A kopók eredetileg vadászatra kialakított, közép termetű, atlétikus alkatú, többnyire rövidszőrű, két-vagy háromszínű kutyák. Egyesek jó állóképességükről, mások gyorsaságukról híresek.

A kopók kifinomult szaglásukkal kitartóan követik a vad nyomát. Erős vadászösztönük miatt kissé nehezen kezelhetők

A bassettek is a kopók nagy családjába tartoznak.

Nevük a francia bass szóból származik, ami alacsonyt vagy törpét jelent.

A földre lapulva, fülét felemelve nem látszik nevetségesnek a vadászaton.

Annak ellenére, hogy nem a leggyorsabb kutyafajta, nagyon jó vadász, sem eső, sem a tüskés bozót, sem a folyók nem állíthatják meg. Kiváló szaglással rendelkezik. Nagyon kitartó vadászkutya, szeretetteljes és szociális, ideális társa a városi vadászoknak.

Orrával a talaj közelében szimatolva sohasem téveszti el a nyomot, és sohasem hagyja elfutni a zsákmányt, legyen az nyúl, őz vagy szarvas. Vannak persze, akik kételkednek benne, hogy a terebélyes termetű, nehézkes külsejű basset vajon képes-e felvenni a versenyt a fürge nyúllal. Az igazság az, hogy a kutya vezetőinek kell visszafogniuk a bassetet, mert ők azok, akik nemigen tudnak lépést tartani a kutyával. Minden látszat ellenére ezek a jól megtermett, súlyos ebek meglepően fürgék, s ha egyszer szimatot fogtak, elszántan törnek előre, nem törődnek a távolsággal, az akadályokkal, nem érdekli őket, mekkora erőfeszítésbe kerül a nyúl üldözése.

Imád a társaival csapatosan futni, és ezeknek a kutyáknak az ugatása bátorító zene a vadász füleinek.

A basset hound egy kemény fajta, akinek úgy látszik, az a rossz szokása van, hogy eggyel nagyobb méretű bőrben szeret élni. Nevetünk az esetlenségén vagy szánakozunk otrombaságán.

De ne higgyünk a látszatnak: öreg filozófus kinézete alatt sportos alkat rejtőzik és mellkasában vidám és kedves szív dobog.

Fél kutya magasságra és két kutya hosszra: nála minden elméretezett.

Lapos feje ráncos, közeli szemei melankolikusak, hosszú fülei szinte a földet söprik. Mozdony testét erős, izmos lábak viszik előre.

Nevetséges, és ezt tudja magáról, így néha ki is használja, hogy elfeledtesse malacformáját. Makacssága természetes azoknál a vadászkutyáknál, amelyek órákon át követik a vadat. De a mindennapi életben a basset mindent olyan kedvesen csinál, hogy elfeledjük a csúnyaságát. Nem akar átmenni az úton? Képes elfeküdni a járdán, mint egy lábtörlő.

Megérzi egy nyúl szagát? Kitépi a kézből a pórázt, hogy a bozótba vesse magát.

De nem kell izgulni: olyan tájékozódási érzéke van, hogy előbb hazaér, mint a gazdi, ha már ismerős neki a terület. Lehajtott fejjel közeleg, mint aki nagyon elhagyatottnak érzi magát. Olyan ravasz, hogy képes a gazdában lelkiismeret-furdalást kelteni.

Aztán már csak nevetni lehet rajta.

Messzire vezethető vissza, de azt, hogy mikor jelentek meg először, lehetetlenség megállapítani.

A XV. sz-i Franciaországban jól ismerték ezeket a kutyákat.

Nagy-Britanniában csak a XIX. sz. második felében honosodott meg, de az 1875-ös wolverhamptoni kutyakiállításon már bemutattak egy példányt. VII. Eduárd király felesége, Alexandra királyné a fajtának nagy barátja és rendszeres kiállítója volt. A fajta itt virágzott fel, ahová Franciaországból és Belgiumból érkezett és ahol a szarvas és a vadnyúl nyomának a követésére használták. A bassetek különösen alkalmasak voltak erre a feladatra, mivel annak ellenére, hogy nem magasabbak 38-40 cm-nél, erejüket 25 kg-nál is nagyobb testtömegük segíti. Ez különösen olyan terepen előny a vadászat során, ahol sűrű az aljnövényzet.

Az Egyesült Államokban úgy gondolják, hogy George Washington volt a tulajdonosa azoknak a basset hound kutyáknak, melyeket Lafayette ajándékozott neki, az Amerikai Forradalom után. 1883-1884-ben Angliából importáltak amerikai fajtakedvelők ilyen kutyákat.

1884-ben a Westminster Kennel Club alapított a basset houndnak egy szekciót.

A folyamatos, keleti parton tartott kiállítások után, Bostonban 1886-ban tartottak bajnokságot Az első basset houndot az Amerikai Kennel Club 1885-ben vette nyilvántartásba. A fajta népszerűsége fokozatosan emelkedett. 1920-as évekre Gerald Livingston importált jelentős létszámban New-York-ba. Ebben az időben Erastus Tefft hozatott sok angol bassetot a kenneljébe, főleg a Walhampton falkából. Carl Smith importált 2 bassetot Franciaországból, mely közül az egyik Champion volt. A további figyelemfelhívás az volt, amikor a Time magazin címlapján 1928. február 27-én megjelent egy basset kölyök képe.

1935-ben alakult meg az Egyesült Államokban az önálló basset hound klub, amelynek a neve: Basset Hound Club of Amerika.

Az összkép egy rövid lábú, alacsony, de erőteljes és nagytestű kutyáé. A fej boltozatos, kiugró koponyacsúccsal. A koponya közepesen széles, az orr felé enyhén keskenyedik.

A fejen a viszonylag sovány és enyhén ráncolodó bőr nagyon laza, nagy alácsüngő szájlebernyeg. Az orrhegy fekete, kivéve a világosabb színű kutyákat. A szem barna vagy mogyorószínű. Az arckifejezés higgadt és komoly, a szem vörös pislogóhártyájából látható egy kevés. A fül alacsonyan tűzött, nagyon hosszú az arcorri rész aljáig leér. Puha, finom és bársonyos száj, a fogazat ollószerűen harap. A lapocka hátravetett, a mellső láb rövid és erős, a könyök se ki, se be nem fordul. A térd kissé befelé hajlik. Ha előredől, az súlyos hiba. A térd és a mancs között redőzhet a bőr. A mellcsont előreugrik, a hát széles, vízszintes, a mar és a far felső pontja nagyjából egyforma magasak. A hátsó negyed izmos, a csánk alacsony, szinte leér a földig. A mancs erős, jól párnázott, a lábfej egyenes vonalban áll, vagy kissé kifelé fordul. A farok hosszú, magasan tűzött, elvékonyodva hegyesen végződik, az állat a magasba tartva hordja, s ívben behajlik a hát felé. A szőrzet sima, rövid és sűrű. A szín többnyire tricolor (fekete, fehér és cserszínű) vagy bicolor (citrom színű és fehér), de az összes kopóknál elismert kutyaszín elfogadható.

Marmagasság: 33-38 cm.

Sártory Borbála a fajta honosítója, nemzetközi küllembíró. ő hozta be 1971-ben Scarlett O’Hara Jamniczy Dwór nevű szukát Lengyelországból, aki ICH lett.

Itt meg kell említenünk Gurin Judit nevét – sajnos már elment közülünk –, aki a fajta népszerűsítéséért és az igényes tenyésztői munkával a fajta magyarországi minőségéért nagyon sokat tett.

A basset hound a legkedveltebb, de egyre több basset griffon vendéen-t is láthatunk a szépségkiállításokon.

Ez utóbbi fajtát "borzosnak" vagy "kócosnak" is nevezik. Nem sértésként, sőt inkább kedvességből. Kis mérete és kemény szőre miatt a legsűrűbb bozóton is át tud hatolni. Nem fél semmitől. A vadászatokon egyenlő értékű nagy testvéreivel.

Hazánkban egyre nő. Sajnos, sok esetben olyan emberek választják maguknak, akiknek nem ezt a kutyát kellene tartani. Szomorú volna, ha ez idővel a fajta iránti rokonszenv és jóindulat megszűnéséhez vezetne.

is kedvelik ezt a fajtát, lásd Colombo nyomozó kutyáját. Egy-egy epizódban együtt láthatjuk őket, mindkettőjüket gyűrött kabátban.

Ezt a fajtát tartja Gálvölgyi János, Komár László, Somló Tamás és a basset az unicum a Zwack családban is.

összeállította: Juhász Katalin

HBHK elnöke

Tudja? Hogy a ... Hungária Basset Hound Klub megalakult ez év márciusában az MKSZ keretein belül. Célja: – a basset hound kutyafajta tenyésztésének irányítása, – az állomány minőségének javítása, – a klubtagok szakmai képzése, érdekvédelme, – kapcsolatteremtés hasonló célkitűzésű hazai és külföldi klubokkal, egyesületekkel. Telefon: 282-6367

1998. október 4-e AZ ÁLLATOK VILÁGNAPJA Előzetes az ünnepi megemlékezések programjaiból: Október 1-én du. 3 órakor DÍJ AZ ÁLLATOKÉRT, a Magyar Újságírók Szövetsége rendezésében a székház dísztermében. A média, a közélet jeles személyiségeinek köszöntése, valamint az év legeredményesebb állatvédelmi média díj átadása. Október 2-án este 7 órakor az Erkel Színházban AZ ÁLLATOK DICSÉRETE gálaest a Korona Pódium rendezésében az állatvédő mozgalom javára, az együttérzés eszmei szemléletének előmozdítására. Az Állatok Világnapja alkalmából rendezett hagyományos felvonulás október 4-én 10 órakor indul, Bp., V. ker. Szent István térről a Bazilika előtti parkolóból, az Andrássy úton, a Hősök terére. Várjuk a további megemlékezések rendezőinek jelentkezését.

– Miért éppen a basset houndot választotta?

– Az az igazság, hogy nem én választottam, hanem a feleségem, Gács Judit, aki műfordító. Fordított egy orosz darabot, s kiment Moszkvába meglátogatni a szerzőt. Amikor az úr ajtót nyitott, Jutka meglátta ezt a kutyát. Ettől kezdve mindig azt mondtuk, ha egyszer kutyánk lesz, az basset lesz. Hamarosan a barátaink megleptek minket egy kiskutyával. Ezt egyébként helytelen dolognak tartom, mert kutyát nem szabad ajándékozni. Letették elénk, és nem lehetett azt mondani, hogy nem kérjük.

– Mi az előnye és a hátránya ennek a fajtának?

– Ami megfogó benne számomra: a szeme. Nem mondom, hogy emberi szeme van, mert akkor nem lenne vonzó. Hanem egészen csodálatos szeme van. Nagyon jó agya van, de nagyon önfejű, azt csinál, amit akar. Dandy nagyon rafinált, három hónapos kora óta lop a fridzsiderből, úgyhogy most már le van lakatolva (a hűtő). Borzasztóan finoman tud lopni, kecsesen, mint egy hattyú.

Az egész kutya furán van összeszerelve, mert unpraktikus: pl. a füle.... amíg kisebb volt, rálépett és elbotlott benne. Vagy például volt olyan is, hogy elaludt sétáltatás közben, amitől én nagyon rösteltem magam. Azt vettem észre, hogy húzok magam után egy alvó kutyát.

Úgyhogy teljesen hülyén tud viselkedni, de azt hiszem, a Jóisten erre találta ki. Nagyon szeretetigényes, megállás nélkül foglalkozni kell vele.

Somló Tamás évtizedek óta elkötelezettje a basset houndnak.

– Mely előnyös tulajdonságai miatt választotta a bassetet?

– Neki csak hátrányai vannak. (nevet) Azért szimpatikus. Hátrányosan hátrányos helyzetű eb. Nekem már korábban is volt két basset kutyám. Az egyiket vettem, a másikat Sártory Borbálától kaptam a hetvenes évek második felében. ő volt az első magyarországi köztudatban levő basset hound tenyésztő. Akkor nagyon megbarátkoztam ezzel az értelem és filozófia szakos kutyával. Egyébként a gyerekekre is jó hatással van, mert legalább olyan hülyék, mint ő, így szabályos verseny alakult ki közöttük, hogy ki az, aki nem érti meg, amit mondok.

Komár László kertjében egy keverék kutya és egy egyéves, Elvis nevű basset hound szaladgál. Utóbbiról a következőket mesélte:

– Hogy miért is vagyok szerelmes a bassetba? 1957-ben Elvis Presley fellépett egy memphisi tv-showban a Hound Dog (Vadászkutya) című dallal, s az ottani Friderikusz Sanyi azzal lepte meg őt, hogy egy dobozban átadott neki egy bassetet. Akkor még nem tudtam, hogy bassetnek hívják ezt a fajtát. Öt évvel ezelőtt egy gyulai tenyésztőnél pedig vettünk egy ilyen kutyát, s Elvis névre kereszteltük.

– Melyek a jó tulajdonságai?

– A basset arisztokrata. Krakéler, de ugyanakkor nagylelkű. Mindenről saját véleménye van, de nagyon kemény véleménye. Mindig igazságos, mert nem az eltökélt emberi aggyal gondolkozik, hanem sokkal magasztosabban. Nem szolgalelkű, parancsra nem fogja átugrani a tűzkarikát, de ha kedve van, megteszi. Ennek a fajtának hátránya abszolút nincs. Bár most pipa vagyok rá egy dolog miatt. Ha meleg van, bejön a házba, a hűvösre, de amikor pisilnie kell, lusta kimenni a kertbe. Fogja magát, és egy méterre a teraszajtó elé pisil. Ezt már többször is elkövette, de a feleségem szerint csak velem csinálja ezt.

Vigyázat, rabul ejt!

Bánatosnak tűnő tekintet, hosszú lapátfülek, rövid lábak – a basset hound groteszk külseje, bohókás viselkedése intelligens, kedves, megbízható, sokoldalú kutyaszemélyiséget takar. Amilyen tömör testfelépítésű, olyan gyors mozgásra képes; ezen persze nem szabadna meglepődnünk, hiszen a basset hound eredetileg vadászkutya.

Habár angol fajta, származása Franciaországba nyúlik vissza, ahol jelenleg is számos basset fajta létezik. Fajtatörténetünk szempontjából a Basset Artésien Normand bír nagy jelentőséggel, mint a basset hound közvetlen őse, és a Basset Bleu de Gascogne, melyet valószínűleg többször is kereszteztek az előbbivel, mielőtt a fajta Angliába érkezett volna 1866-ban. A basset szó a francia „bas” (alacsony) melléknévből eredeztethető. Kutyafajta elnevezéseként 1585-ben bukkan fel először Douilloux egyik vadászatról szóló művében. Ebben a könyvben található az az illusztráció, melyet az első basset ábrázolásként tartanak számon. A fametszeten egy vadász látható, borzvadász kutyája társaságában.

Úgy tartják, a francia Szent Hubert apátság szerzetesei különböző francia kopókból szelektív tenyésztéssel egy alacsonyabb, lassabb mozgású, gyalog is követhető kutyát alakítottak ki. A középkori Franciaországban a vadászat klasszikus sportnak számított, az arisztokrata kennelekben számtalan kisebb kopófajta élt, azonban a francia forradalom a falkákat is szétszórta. Szerencsére a basset ősei nem tűntek el, Blaze 1850-ben megjelent, La Chasseur c. könyvében is megemlíti a fajtát, akárcsak Chien de Chasse c. művében Robert, aki szerint a bassettel mindenféle állatra, de leginkább nyúlra lehetett kiválóan vadászni.

Az angolok az 1870-es években kezdtek érdeklődni a Basset Artésien Normand iránt. Ekkoriban két híres kennel létezett Franciaországban, Count le Couteulx és Loius Lane tenyészete. Lane kutyái iránt nagyobb volt a kereslet, mert következetesebb, tisztább tenyésztés eredményének tartották őket. Az elsősorban sárga-fehér vagy szürke-fehér színű bassetek nehéz felépítésű, erős csontozatú, alacsony kutyák voltak, teljesen görbe mellső lábakkal. Le Couteulx kutyái legalább két különböző típust képviseltek. A nagyobb, nehezebb csontú, alacsony, kemény szőrzetű kutyák vörös-fehér vagy tricolor színűek voltak. A beagle-keresztezésről tanúskodó könnyebb típusnak a szőrzete is rövidebb, finomabb volt.

A két kennel kutyái között fejtípus alapján is különbséget lehetett tenni: Lane kutyáinak koponyája szélesebb volt, fülük rövidebb, szemük kerekebb és kiemelkedőbb. Le Couteulx keskenyebb fejű, domborúbb koponyájú kutyákat tenyésztett, erősebb állkapoccsal és kissé lefelé ívelő orrháttal, mely megkapóbb arckifejezést eredményezett. Az angolok a Lane kutyák tisztább minősége ellenére a Le Couteulx típust kedvelték.

Az utókor által a basset hound atyjának nevezett Everett Millais 1874-ben látogatott először Franciaországba. Egy kutyakiállítást is megtekintett a Jardin d’Acclimatationban, hogy összehasonlíthassa a francia tacskókat saját kutyáival. A tacskók melletti körben néhány Basset Artésien Normand-ra lett figyelmes. Ezek a kutyák jóval nagyobbak, és „fekete-fehér testükkel, álmodozó tekintetükkel sokkal szebbek is voltak a tacskóknál” írta Everett Millais tíz évvel később a Kennel Review 1884 áprilisi számában. Szerelem volt első látásra, Millais úgy érezte, szüksége van egy ilyen kutyára. Két alomtestvér, Fino de Paris és Model nyerte el legjobban a tetszését Count le Couteulx tenyészetéből, végül Modelt választotta, és hazavitte magával Angliába. Fino de Paris-t később egy másik angol tenyésztő, George Krehl vette meg. Gyakorlatilag napjaink bassetei ettől a két kutyától származnak.

Everett Millais-t alapvetően nem érdekelték a kutyakiállítások, de 1875-ben úgy döntött, bemutatja Modelt a nyilvánosságnak, a wolverhamptoni kutyakiállításon, majd nem sokkal azután a londoni Crystal Palace-ban rendezett kiállításon is felvezette a francia honból érkezett négylábút. Egyre több ember csodálta a csinos kis kutyát, köztük Lord Onslow is, aki később szintén nagy szerepet játszott a fajta kialakításában. Onslow tíz évvel korábban már importált egy kant és egy szukát, de ezúttal sokkal komolyabban akart foglalkozni a fajtával. 1877-ben nemcsak Finót vette meg Count le Couteulx-tól, hanem alomtestvérét, Finette-t is, és Nestort.

Finette és Model párosításából született Proctor és Garenne. Garenne kicsi, tricolor szuka volt, akit saját apjával fedeztették. Ebben az alomban született Isabel, Model II és Vesta. Isabelt Fino fedezte, ebből a párosításból 1879 augusztusában született Ulfius, Bratias, Niniche, Kathleen és Marie. Ulfius és Kathleen kölyke volt Finette II.

Az 1880-as évek végén Millais egészségügyi okokból Ausztráliába távozott, és Oslow is feloszlatta falkáját. Kutyáik különböző tenyészetekbe szóródtak szét. Kathleen Londonba került George Krehl-hez, aki időközben több új kutyát is imporált Franciaországból, pl. Jupitert 1878-ban, Pallast és Fino de Paris. Krehlhez került néhány kutya Oslow és Millais tenyészetéből is, velük és az új francia kutyákkal folytatta a munkát. Ebben az időben szinte minden szukát Fino de Paris-val vagy Jupiterrel fedeztettek. Meg kell említenünk egy újabb tenyészőt, Loius Clementet is, aki szintén újabb kutyákat hozott Franciaországból.

Az angliai basset állomány még mindig nagyon kicsi volt, és kezdtek kiütközni a beltenyésztés hátulütői: csökkent a méret, gyengült a csontozat. Ezért George Krehl úgy döntött, két újabb szukáját Lane kenneléből szerzi be, melyek nem álltak közvetlen rokonságban Fino de Paris-val.

1882-ben érkezett ez a két Lane típusú szuka Angliába, Blanchette és Oriflamme. 1884-ben Millais is visszatért Ausztráliából, és örömmel konstatálta, hogy Model még életben, sőt ereje teljében van. Nagyon szoros beltenyésztésként Modellel befedeztette Finette II-t, aki két alomtestvér pároztatásából, Ulfius és Kathleen almában született. Három csodálatos kölyök született, Kini, Lady Dollie és Lady Daisy, három igazi tricolor basset.

1884-ben Millais, Oslow és Krehl úgy érezte, olyan nagy a basset iránti érdeklődés, hogy létrehozhatják a basset hound fajtaklubot. Az angol tenyésztők mellett az alapító tagok között Count le Couteulx is, sőt később Alexandra hercegnő, a későbbi Alexandra királynő is csatlakozott a klubhoz, aki nagy basset kedvelő volt, de hatalmas kennelében clumber spánieleket is tenyésztett.

Kutyáit kedvenc nyári kastélyában tartotta, innen a Sandringham kennelnév. Napjaink basset houndjai szegről-végről mind rokonai az egykori királyi kutyáknak, akik közül néhányat Arthur Wardle híres állatfestő is megörökített.

1886-ban, 12 évvel Model Angliába érkezése után, 120 basset vett részt a londoni Aquariumban rendezett Dachshund and Basset Show-n, ahol maga Everett Millais bírált. Ez a magas nevezési létszám a basset sikerét tükrözte Angliában, azonban a beltenyésztés okozta problémák – könnyű csontozat, nehéz szülés, instabil wesen – még mindig jelen voltak. Millais-nél is született olyan kutya, melyet saját tulajdonosa, dr. Clifford Allbutt egyszerűen kutyaidiótának nevezett. Mindez arra késztette Millais-t, hogy más fajtákat vonjon be tenyészetébe.

1892-ben saját kutyáját, Nicholast, akit szorosan Fino de Paris-ra vonaltenyésztett, egy bloodhounddal keresztezte. Ez nem volt újdonság számára, mivel korábban már hajtott végre basset-beagle keresztezéseket. Még Modellel fedeztetett egy beagle szukát, és a beagle-basset kölyköket később ismét Modellel pároztatta, de mivel nem tetszett neki az eredmény, meg is szüntette a kísérletezést, mikor felfedezte Lord Onslow Finette kutyáját.

e miért nem újabb francia kutyákhoz nyúlt? Saját indoklása szerint a korabeli importok Franciaország legjobb kutyái voltak, így az 1890-es angol állomány már messze jobb volt a franciánál, így az őshaza kutyái már nem jelentettek volna előrelépést. Millais-ben gyakorlatilag nem is tudatosult, hogy nemcsak jobbá tette a Basset Artésien Normand minőségét, hanem új fajtát hozott létre.

De visszatérve a vérfrissítésre, egy Inoculation nevű bloodhound szukát választott, melyet mesterséges úton termékenyítettek meg a két fajta közötti méretkülönbség miatt, ami akkoriban új eljárásának számított. A véreb császármetszéssel – ez szintén új módszer volt akkoriban – 12 kölyöknek adott életet. Sajnos az anya és öt kölyke meghalt, a megmaradt hétből háromnak tudjuk a nevét: Ada, Rickey és Cromwell. Utóbbi kettőt két bassettel pároztatták, majd a harmadik fázisban Rickey és Forester kölykét, Dulcie-t megint egy bassettel, Ch. Bowmannal. Ebből hat kölyök született: négy tricolor, egy vörös-fehér és egy fekete-cser.

Bár Millais nem volt nagy véleménnyel a francia bassetekről, az 1890-es években érkezett néhány új import. A liverpooli George Musson, a klub prominens tagja, tömeges, nehéz csontozatú kutyákat importált. Puissant francia tenyésztő 23 kutyát küldött Angliába eladni. A századfordulón már egyértelműen megmutatkozott az új francia vér és a bloodhound keresztezés áldásos hatása.

Az 1890-es évekig a legtöbb import csupán kiállítási kutya volt, de lassan kezdték felfedezni a basset houndot mint kiváló vadászkutyát. A század végén három rendszeresen vadászó angol falka létrejött A leghíresebb és legbefolyásosabb a falka volt, Godfrey és Geoffrey Heseltine vezetésével. Ebből a falkából érkeztek az első amerikai importok az 1920-as évek elején az Egyesült Államokba. A Walhampton kutyák 1891-ben kezdtek el vadászni, először borzra, majd nyúlra. Az 1920-as éveket a Walhampton falka uralta a kiállításokon is. Az 1922-ben született Walhampton Andrew volt a kennel első championja.

1884-ben már a híres Westminster kiállításon is szerepeltek basset houndok. Az AKC 1885-ben regisztrálta az első bassetet, aki a Bouncer névre hallgatott. George Washington állítólag személyesen Lafayette-től kapott ajándékba egy basset kölyköt az amerikai forradalom után. Igazi népszerűséget és ismertséget a Time magazin 1928. február 27-i száma hozott a fajtának, címlapján egy basset kölyökkel. A borítóhoz kapcsolódó anyag az 52. Westminster show-ról tudósított, a basset kölyök szemszögéből megírva. 1935-ben alakult az amerikai nemzeti fajtaklub, mely a kiállítások mellett field trial, falkavadász, obedience és nyomkövető versenyeket és vizsgákat rendez, sőt az éves specialty kiállításokon még agility-versenyt is rendeznek a basseteknek. Az Egyesült Államokban a bassettel elsősorban üregi nyúlra vadásznak, de más vad, például mosómedve keresésére is be lehet tanítani, vagy fácán keresésére és felverésére, illetve a sérült madár apportírozására.

A basset makacs, aprólékos nyomkövető. Hangja erős és egyedi. Tömör, zárt szőrzete főleg nedves környezetben hasznos. Rokonszenves, néha könyörgőnek tűnő tekintete, bohókás megjelenése nem árulkodik hatalmas intelligenciájáról. Szelíd természete révén egyedül és falkában is lehet vele vadászni. Hűséges, kedves természete, közepes mérete, és egyszerű szőrzetápolása ideális családi kutyává teszi. Csupán fülét kell naponta többször is tisztítani, hiszen mindenbe belelógatja.

Sokan a basset houndot az emberi szeszély alkotta extrémitásnak tartják, holott a hivatalos fajtaleírás túlzásoktól mentes, egészséges, életrevaló kutya képét vetíti elénk, mely megbízható, orrával vadászó, falkaviselkedést mutató kopó, mely képes nagy kitartással dolgozni a terepen. Sohasem agresszív vagy félénk. Testén bizonyos mennyiségű laza bőr kívánatos.

Nyaka izmos, meglehetősen hosszú, határozott, de nem túlzott lebernyeggel. Teste hosszú és összességében mély. A mar és a csípő körülbelül azonos magasságban helyezkedik el. A hát meglehetősen széles, egyenes, a mar és a csípő között nem lehet túlzottan hosszú. A jó mozgás nagyon fontos: puha, folyamatos lefutású, a mellső végtagok messze előrenyúlnak, a hátulsók erős tolómozgást mutatnak. A térd- és csánkízületek nem tűnhetnek meredeknek, és a basset lábujjait sem vonszolhatja nehézkesen a talajon. Marmagassága 33–38 cm.

Forrás: www.kutya.hu