Lakeland terrier

A lakeland terrier nem tartozik a legismertebb fajták közé, pedig egyike a legrégibb munkaterriereknek. Mai modern elnevezése előtt Patterdale terrierként ismerték. Mielőtt még a klasszikus kutyafalkák és az igazi sportvadászat kialakult volna, a lakeland őseit a hegyekben gazdálkodó farmerek tartották, párosával vadásztak velük a juhaklokat fosztogató rókákra. Később a falkatulajdonosok is tartottak egy-egy rátermett vadászterriert. Kölykeiket sohasem pusztították el, hanem a felesleget barátoknak, vadászoknak adták tovább. Egy korabeli történet szerint, 1871-ben Lord Lonsdale egyik kutyája 7 méteres mélységbe követett egy vidrát a köves talajban. Hogy kiszabadítsák, még robbantásokat is kellett végezni. A három napig tartó mentőakció végén sikerült élve kimenteni a kutyát, akinek haja szála sem görbült a kaland során. Olyan terrierekről is maradtak fenn anekdoták, melyeket 10-12 nap elteltével jutottak ki élve a föld alól.

A lakeland terrier közelebbi szülőhazája a csodálatos tóvidékéről híres Cumberland megye. Lake District régi juhtenyésztő régió, és korábban különösen sok róka zaklatta a helyi farmereket, így nagy szükség volt olyan bátor terrierekre, amelyek a föld alá is követték a vörösbundás kértevűket. Amikor kiállításokon is kezdték bemutatni Lake District kutyáit, a lakeland ősei egyszerűen „Coloured Working Terrier” néven szerepeltek. Később Patterdale vagy Fell terriernek is nevezték őket. Az 1880-as és 1890-es években még léteztek fehér példányok is, és a kiállításokon különválasztva bírálták őket a „színesektől”. Később a fehér kutyákat vidravadászatokon használták, mert a fiatal kopókat gyakran megzavarta, hogy két egyforma színű állat rohant ki a vízparti kotorékból, a sötét színűeket pedig rókák ellen.

Egy helyi kiállításon, Kersurck-ban alakult meg az első fajta klub, 1912-ben. A hamarosan kitörő világháború miatt azonban semmit sem lehetett hallani a fajtáról egészen 1921-ig, mikor szintén Cumberland megyében, Whitehavenben összeült kilenc úr Thomas Hosking vezetésével, és szeretett fajtájuknak a lakeland terrier nevet adták, és megfogalmazták a fajtaleírást is. A fajtaklub első elnöke Lord Lonsdale volt, akinek a családja több mint ötven tenyészti a fajtát. Hamarosan a Kennel Club is felvette törzskönyvébe a fajtát.

Ami a kiállításokat illeti, egy amerikai lakeland terriernek sikerült, ami előtte még soha senkinek: Ch. Stingray of Derryabah megnyerte a világ két legfontosabb kiállítását. 1967-ben az angol Crufts, 1968-ban az amerikai Westminster Best in Show címét tudhatta magáénak. Hasonló teljesítményre a ma napig csak egy másik terrier volt képes: Ch. Torums Scarf Michael 2000-ben nyert Angliában, és 2003-ban Amerikában.

A híres lakeland-tulajdonosok közé tartozik Bill Cosby amerikai komikus.

Lakeland terrier standard

Általános megjelenés: Rámenős, ügyes, igen arányos és kompakt.
Karakter: Vidám, rettenthetetlen fellépés, átható tekintet, fürge mozgású, várakozással teli.
Wesen: Higgadt, barátságos, önbizalommal teli.
Fej és koponya: Arányos, a koponya lapos és nemes metszésű, az állkapocs erőteljes, a fang széles, de nem túl hosszú. Az arcorri rész hossza a stoptól az orrhegyig nem lehet nagyobb, mint a nyakszirtcsont és a stop közötti távolság. Az orr fekete, kivéve a májszínű kutyákat, ahol májszínű.
Szemek: Sötétek vagy mogyoróbarna színűek. A ferdén álló szemek nem kívánatosak.
Fülek: Mérsékelten kicsik, V-formájúak és figyelmesen hordottak. Sem túl magasan, sem túl mélyen nem tűzöttek.
Harapás/fang: Egyenletesen elrendezett fogak, szabályos, rendezett ollós harapással, a felső metszőfogak sora hézag nélkül az alsó metszőfogak sorára nyúlik, és a fogak az állkapocsban függőlegesen állnak.
Nyak: Hosszú, enyhén ívelt, lebernyeg nélküli.
Mellső rész: A lapockák jól hátra nyúlnak. A végtagok egyenesek, erős csontúak.
Test: A mellkas inkább keskeny, a hát erőteljes, mérsékelten rövid, rövid, zárt ágyékkal.
Hátulsó rész: Erős és izmos. A comb hosszú és erőteljes, jól szögellt térdízülettel. A csánkízület mélyen elhelyezkedő és egyenes.
Mancsok: Kicsik, szilárdak, kerekek, megfelelő talppárnákkal.
Farok: Általában kupírozott, szabályosan tűzött. Vidáman, de nem a hát fölött hordott és nem gyűrűs.
Jármód/mozgás: A mellső és hátulsó végtagok egyenesen és párhuzamosan mozognak előre. A könyök párhuzamosan és szabadon mozog a test mellett, a térdízületek sem befelé, sem kifelé nem fordulnak. A hajlékony hátulsó rész jó tolóerőt biztosít.
Szőrzet: Sűrű, drótos és időjárásálló, jó aljszőrzettel.
Szín: Fekete és cser, kék és cser, vörös, búzaszínű, vöröses szürke, májszínű, kék vagy fekete. Kis fehér jegyek a mancsokon vagy a szügyön nem kívánatosak, de megengedettek. Mahagóni vagy sötét cser szín nem jellemző.
Méret/súly: A kanok átlagos súlya 7,7 kg, a szukáké 6,8 kg. A marmagasság nem haladja meg a 37 centimétert.
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melynek értékelését az eltérés mértéke határozza meg.
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.