A történetünk

Az egész kutyás dolog még kicsi koromban kezdődött.Volt egy német dogunk, a neve Alíz volt.Már szinte nem is emléxem rá.Őt el kellett vinnünk egy másik helyre mert amikor kiszökött hátrament a tanyákra és tyúkot lopott,Egyszer annyira megverték,hogy szegény kutya minden apróbb zajtól megilyedt.Tulajdonképpen ezért kellett elvinni őt tőlünk.

Majd 7 éves koromtól egyfolytába könyörögtem egy kutyusért,de anyuék valahogy mindig ellenkeztek.Aztán egyik nyári délután,kinnt görkorcsolyáztunk Kittyvel.Jött apu a kocsival és mondta,hogy szálljak be mert megyünk veszünk egy kutyust.Hát én persze nem hittem el.(ez volt kilencévesen)Aztán lementünk a halashoz és tényleg hoztunk kiskutyát.Őt pont aludt,de fölébresztették.Nagyon édes volt,mint egy kis maci.Mikor hazaértünk láttam,hogy vizes volt a nacim,és nem lepisilt???De igen:) Senkinek nem volt ötlete,hogy mi legyen a neve,így maradt az én névjavaslatom:Liza.Végül persze hogy Liza lett.Iszonyú édes volt.Majdnem 3 évig volt nálunk.Csak az volt a baj,hogy túl nagy kutyus volt és nem nagyon lehetett vele bánnim,így elvitték egy tanyára 2004.06.04-én.Tisztán emlékszem egy pénteki délután volt.Előző nap volt valami a városba,amire anyuák elmentek,de apu poénkodott hogy holnap(azaz pénteken)jönnek és elviszik a kutyát.Legalábbis ÉN hittem azt hogy poénkodik.Aztán hat óra környékén tényleg jött egy ember utánfutóval.Mikor elvitték,iszonyatosan bőgtem.Nem hittem el,hogy elvitték.Olyan jó kutya volt.A mai napig nehezen beszélek róla.Mindig vártam haza,de nem jött:(Nagyon rossz volt.Aztán úgy éreztem,hogy igazán felnőttem egy kiskutyához,aki az enyém.

Így jött a kis Mazsola.Tavaly nyáron jött a westie őrületem.Mikor megláttam ezt a fajtát egyszerűen elolvadtam.Annyira gyönyörűek ezek a kutyák és élettel teliek.Ha beszélgettem valakivel mindig kijukadtam a westienél.Volt egy idő amikor beagle-t akartam.De nem tartott sokáig,mert halászléfőzőn megláttam egy westiet aki előttem sétált és véglegesen elhatároztam,hogy nekem kell egy ilyen kutyus.Aztán elkezdtem gyűjteni a pénzt és hirdetést adtam fel,hogy vennék egy westiet.Majd erre a hirdetésre válaszoltak és ajánlották nekem Vizmathy Annamáriát.Így kötöttem ki nála.Elkezdtünk e-mailezni és mondta,hogy lesz 3 alom,vagyis három szuka kutyát pároztat.NAgyon örültem és hat héten keresztül azon izgultam,hogy sikerüljön a pároztatás.Majd jött a jó hír,hogy 2 szukája vemhes,de sajnos egynek nem sikerült.

Időközben szintén a hirdetésemre írt egy aranyos csaj aki Andi volt.Mondta hogy nemsokára lesz neki is kiskutyája.Azóta e-mailezünk,képeket küldözgetünk egymásnak és mesélünk is.NAgyon jóban vagyunk:)És nagyon birom:)

Szóval előjegyeztettem egy kisfiút.MAjd jött a hír,hogy megszülettek.Jajjj hogy én milyen boldog voltam.Majd megvolt az időpont is hogy május 1-sején hozzuk el a picit.De én persze  szinte semmit nem mondtam el senkinek.Csak PETRA ÉS NIKI tudta,hogy május elsején hozzuk el a kutyust.Mindig számoltam vissza a napokat.

Végre eljött május elseje.Korán reggel felkeltem hogy minnél előbb elinduljunk és minnél előbb odaérjünk.Hosszú volt az út.2 órás.Mikor odaértünk,izgultam,"jajj mindjárt lesz kiswestiem".Csengettem és Annamari kijött az ajtón,behívott majd megmutatta a kicsiket.Kettő kisfiút hozott ki,és választhattam.Én egy kis rózsaszínes orrút választottam,mert nagyon édes volt,igaz a másik is.Elintéztük a papirokat,meg mindent és elindultunk haza.Az utat jól viselte a kicsi.

És azóta itt rosszalkodik nálunk a kis hógolyó:)