Shar pei
Jassie Morgan
A kínai shar pei régi fajta,amely évszázadok óta létezik Kína déli tartományaiban,szűkebb hazájának a Kuantung tartománybeli Dah Letet gyanítják.A fajta lézetése leletek és ábrázolások alapján egészen a Han-dinasztiáig követjető vissza.A shar pei sohasem volt az uralkodó osztály luxuskutyája,mint a pekingi,a shih-tzu vagy a mopsz.Mindig is munkakutyaként szolgált,amelyet főleg szegényparasztok tartottak vadász-,őr- és terelkutyaként.A rendkívüli adók,amelyekkel a kommunista rezsim a Kínai Népköztársaságbana kutyatartókat sújtotta, a shar pei szinte teljes mértékű eltűnését okozták.Az adókat 1947-ben még egyszer drasztikusan megemelték,a tenyésztést pedig teljesen megtiltották.1950 körülre már csak néhány shar pei maradt,főleg a parthoz közeli szigeteken,Makaón és Honkongon.
Amerika közbelép
1973-ban Matgo Law,egy honkongi tenyésztő,akinek volt néhány shar peie,egy újságcikkben Amerika kutyatenyésztőihez fordult.Arra kérte őket,segítsenek megmenteni a fajtát a kihalástól.Ez ennek a szokatlan,egyedülálló fajta mentőakciójának a kezdetét jelnetette.Bár 1977-ben Guinness Rekordok Könyve szerint még a shar pei tartotta a világ legritkább fajtájának rekordját,a segítségnyújtás olyan sikeresnek bizonyult,hogy már a nyolcvanas évek elején több száz példányt tenyészettek belőle Amerikában.
A fáradozások oka,hogy az egész világon meg akarták menteni a shar peit, a fajta egyedülálló különlegességében keresendő.A shar pei fő ismertető jegyei a nyelve a bőre a szőrzete és a pofája.Ahogy a csaucsaué,a shar pei nyelve is és szájnyálkahártyája is kékes színű.Szőre egészen különleges jellegzetessége,hogy nagyon kemény és elálló-mint egy kefe.A rövid szőrt lószőrnek(horse coat)nevezik, a hosszabb szőrt kefeszőrnek(brush coat)A laza bőr és a ráncos külső a legellentmondásosabb fajtajegy,sajnos még mindig nagyon gyakran félreértik és hibásan és hibásan értelemezik a jelentőségüket. A kölyköknek általában nagyon ráncos a bőrük,főleg a törzsön,a ráncok azonban fokozatosan eltűnnek,ahogy a kutya nő.Egy felnőtt shar peinek ugyan laza a bőre,de nem annyira,hogy nagy redőket képezzen vagy lebegjen,amikor az állat mozog.Az arc redői szilárdak,nem lehetnek lazák és nem olyan túlzottak,hogy a szem elé essenek,mint például a vérebnél.Egy jól fejlett shar peinek finom ˝szarkalábai˝vannak a fején,amelyek bizonyos mint szerint rendeződnek.Pofájának párnásnak kell lennie,amely egy viziló fejére emlékeztet.A törzsén a vállán és a faroktövénél lehet néhány ránc.A túlzott ráncosság és az ebből adódó problémák elekerülése végett a standardot is modósították,és lassan a tenyésztők is megértik,hogy hosszú távannem kifizetőndő ˝extra ráncos˝ kiskutyákat hirdetni,illetve arra törkedni a tenyésztés során,hogy az utódok felnőtt korukra is minnél több ráncot őrizzenek meg valóban meghatóan túlméretezett kölyökkori kabátjukból.A különböző szembetegségek,végbélproblémák,ekcémák és egyéb rendellenességek sajnos még ma sem tűntek el teljesen az állományból,és a tenyészállatok között sem kevés az olyan példány,amelyek szmét kölyökként mge kellett műteni.Bár ez elvileg a tenyésztésből kizáró ok lenne,miután felnőtt korban már egyértelműen nem észrevehető,illetve bizonyítható,a standardnak ez a pontja inkább csak a fajtaleírást megfogalmazók lelkiismeretének megnyugtatásásra szolgálhat,mintsem valódi gyakorlati jelentőségű szabályozásként.Ezért kölyökvásárláskor az egészségügyi szempontoknak érdemes fokozott figyelemmel szentelni.A shar pei jellem és temperamentuma kitűnő.Kétezer éves keleti öröksége a nyugodt, a sodrából nem könnyen kijövő természet.Idegenekkel kissé tartózkodó lehet,de tökéletesen engedelmes.Bár megfelelő kutyaházban a kertben is jól bírja a telet,rajongói szerint inkább lakásban kell tartani,mert szüksége van a gazdája közelségére.Rövid szőrű kutya lévén könnyen gondozható,a kölykök hamar szobatiszták lesznek.Családjához hű és végtelenül ragaszkodó:egyenesen koldulja a szeretetünket.Mindig jókedvű,állandóan a gazdája mellett van.A shar pei ideális családi kutya és többnyire kitűnő őr anélkül,hogy különösebben agresszív lenne. |