Aki társául választ egy Golden Retrievert, hűséges, igaz barátra lel benne. Végtelen emberszeretete és vidám természete a világ egyik legnépszerűbb kutyájává tette e fajtát. Nem véletlenül!
Miért szeretik olyan sokan a Golden Retrievert?
Intelligens Kitűnő vadászkutya Játékos, Nem agresszív, nem ideges Engedelmes, könnyen és szívesen tanul Remek vakvezető és kábítószer kereső Szorgalmas, gyors, imád úszni Gyermekszerető
Külleme szép és előkelő
A Retrievert 1903-ban regisztrálta az Angol Kennel Club, ebben az időben a Golden és a Flat Coated Retriever hivatalosan egy fajta volt. 1911-ig kellett várni ahhoz, hogy megvalósuljon e két fajta különválása. Végül 1913-ban ismerték el a Golden Retriever-t, mint önálló fajtát.
Az igaz történet szerint a Golden Retriever kialakulása a XIX. század közepén kezdődött. Lord Tweedmouth áldozatos tenyésztői munkájával egy életművet alkotott, a Golden Retrievert. 1865-ben beszerzett egy sárga retrievert, mely egy fekete Wavy Coated Retriever alomból származott. 1868-ban ezt a kutyát keresztezte egy májszínű Tweed Water Spaniel-el. Az első alomban 4 kölyök született, melyek a fajta kialakulásának alapjait képezték. Mivel a lord vérbeli vadász volt, így ezeket a kutyákat olyan fajtákkal keresztezte, akik nagyon jó vadászképességgel rendelkeztek.
A Golden Retriever alakítói egy olyan kutyát akartak „aki” a lelőtt vadat felkutatja és behozza a vadásznak. Nem ismer akadályt, legyen az, sűrű bozótos, vagy erdő, akár víz. A mai napig ezek a képességek megmaradtak benne. Sokan hiszik, hogy ezeknek köszönhetően a Golden Retriever már úgy születik, hogy bármilyen előzetes képzés nélkül is tudja a dolgát.
Egy Golden Retrievert már 6-7 hónapos korától kezdve lehet kiképzésekre vinni, ahol megtanul engedelmeskedni és ahol előcsalogatják belőle rendkívüli vadász képességeit. A Golden Retriever akkor a legbüszkébb, ha átadhatja a gazdájának a vadat. Hősnek érzi magát, mert megtalálta és behozta. Rendkívül puha fogása van, akár tojást is képes apportírozni, anélkül, hogy megsértené. Ha a vadászat ütközik elveinkkel, vagy lehetőségeinkkel, számtalan más terület van, ahol kutyánk az engedelmesség alapjait megtanulhatja, kipróbálhatja az agility-t, megismerkedhet más kutyákkal. Tanítják őket vakvezetésre, kábítószer-keresésre, mozgás- és lelkisérültek segítésére A Golden Retriever nem alkalmas őrző-védő munkára!
Az apportírozásra való hajlam már kölyökkorban megnyilvánul: összegyűjti kedvenc játékait és odaviszi őket a gazdájához, akinek addig bohóckodik, míg egy mosolyt ki nem csal tőle, és ezek után már teljes hévvel játszanak. Lágy harapásával, még a játékaira is rendkívül vigyáz, és a labdája, akár hosszú éveken keresztül is megmarad.
A Golden Retriever, akárcsak a szetterek, spánielek és még sok más fajta, családi kutya is. Nyugodt, figyelmes, intelligens és tanulékony. Kimondottan gyermekszerető, türelmes és sohasem agresszív. A gyerekek állandó és fáradhatatlan játszótársa. Nagyon ragaszkodik hozzájuk. Szüksége van a gazdája közelségére. Ne tartsuk kennelben.
A mai divat áldozatai:
Ma már sajnos többségben vannak a Golden Retriever-ek, mint díszkutyák Egyre nagyobb, áttekinthetetlenebb a kutyapiac, s így egyre megbízhatatlanabb. A kölyökkutya vásárlása előtt ismerjük meg alaposan a tenyésztőt, a kiskutya szüleit és ne szégyelljük elkérni a szülők törzskönyveit és egészségügyi papírjait. Saját érdekünkben is, és főleg a fajta érdekében, meg kell akadályozni, hogy egy diszpláziás, agresszív vagy félénk Golden Retriever-nek utódai legyenek. Egy szép, hosszúszőrű sárga kutya még nem biztos, hogy retriever!
Jeney Rita
Szájkosaras kosaras
A film elején megtudhatjuk, hogy az egyik főszerepet játszó golden retriever Buddy, egy bohóc kutyája, és szülinapi „bulikra” járnak fellépni. Egyszer aztán a kutya gazdája nagyon megharagszik Buddyra, és kiteszi az út szélén.
Buddy hamarosan új otthonra lel Josh-nál (Kevin Zegers), aki még nem tudta feldolgozni apja halálát. Josh igazi barátot talál Buddyban, és egyik nap kiderül, hogy Buddy is nagyon jól ért a kosárlabdához. A kis város csapata így kiegészül egy golden retrieverrel, és sikert sikerre halmoznak.
A filmet Amerikában 1997 augusztusában mutatták be, videokazettán 1997 decemberében jelent meg.
Magyarországi bemutatója 1999. augusztus 18
ŰŰ Tündéri golden”
Végre egy kutya, ami olyan, mintha katalógusból választanánk: „családi-kutya” igazolványa garantáltan eredeti, a gyerekszeretet alapfelszereltség nála, kölyökként ennivalóan édes, kívánságra gyönyörű fehér színben is kapható. Minden hirdetésben benne van, hogy tuti család- vagy gyerekszerető. Vagy mindkettő. Régebben 1.500.- márkába került, ma már persze euróban kell fizetni. Mindegy, viszik mint a cukrot. Hisz az csak jó lehet, ami ilyen sikeres. Ami akkora bestseller, hogy időközben még külföldről is hoztak belőle, azt egészen biztos tovább lehet adni, ha valami mégsem stimmel vele.
Gondolom egy ilyen kutya már a kezdetektől fogva jó játék lesz a gyereknek, kocogás közben fut majd szépen mellettem, meg lakásdísz, ha jönnek a vendégek.
Micsoda, hogy nem tanul meg mindent magától? Még nekem kellene képezni?
Na ne, a vételárban az ilyesminek benne kell lennie! Építek neki egy jó kis kennelt és oda teszem, amíg fel nem nő.
Mit is mondott az eladó: azt, hogy ha mégse tetszik, csak szóljak neki, és ha a kutya még nincs három hónapos, nem gond új vevőt szerezni rá. Aztán körülnézek nála megint, hátha találok valami kis aranyos kölyköt, de olyat, amelyik az is marad!
Néhány állatorvos azt állítja, hogy egyre több a harapós retriever. Ezek hülyék. A hirdetésekben pont az ellenkezője van.
Ajjaj, lehet, hogy rápisil az ágyra? Azt nem kéne neki, arra ott a gyerek. Egyáltalán mondta a tenyésztője, hogy szobatiszta? És mi van, ha valami olyasmit koszol össze, amit nem lehet mosógépben mosni? Vagy mi lesz, ha szabadságra megyünk? Egyáltalán biztos, hogy visszaveszik, ha nem viselkedik rendesen?
Na mindegy, egy ilyen gyerekszerető családi kutyára úgyis mindig lehet vevőt találni. Hisz a hirdetésben is az áll: „Tündéri golden retriever, papírok nélkül, szerető gazdának eladó.”
És milyen volt vajon az a régi szerető gazda?
Fordította: Apor Júlianna, F.: HundeZeitung 03/02)
RETRIEVER A BARÁTOM
Hirdetésekben, fajtaleírásokban, kedves elbeszél¦ írásokban sokat olvashatunk arról, hogy a retriever – általában golden, illetve labrador – mennyire családcentrikus, gyermekszerető.
Csupa jóindulat, sohasem rosszkedvű ha eszünkbe jut bármikor simogathatjuk, paskolgathatjuk ha nem akkor gyönyörű dísze kertünknek, portánknak még a kenelben is (ha nincs túlzottan hátul a kertben) jól mutat. Biztosra vehetjük ha elvisszük sétálni az utcára, parkokba – rossz arány esetén is – minden második sétáló megáll, „jajdeszépkutya! Meglehetsimogatni?”
Mire Mi szerényen, mosolyogva mondjuk „igen” és a lelkünkben szétterül¦ boldogság érzetével nyugtázzuk, mégiscsak jó döntés volt a család részéről, ilyen szép, okos, jó kutyát venni. Lám most is milyen boldogok, hogy Benji heves riszálás közepette szőrrel, nyállal kenegeti rajongóit.
Az eddig leírt gondolatsor alanyai tulajdonképpen a szerencsésebb kutyák közé sorolhatók.
Jónéhányan felismerve e fajta egyre növekvő népszerűségét, hibás gazdaságossági számítások alapján – amit feltehetően el sem végeztek – arra a következtetésre jutottak, hogy érdemes egy kis pénzt befektetni valamilyen módón minősített vagy rosszabb esetben (ezt sokszor tapasztaltam tenyészszemlén és képességvizsgán) minősítés nélküli illetve nem minősíthető „tenyész állatok” megvásárlásával, biztos haszon reményében a retrieverek szaporításához fogtak.
Ezt alátámasztja a „retriever kölyökkutya eladó” kezdetű hirdetések elképesztő mennyisége. A havilapokban rendszeresen megjelenő 40–45 apróhirdetés szerény számítás szerint is 350–400 db/hó kiskutyát takar. Ezek a szerencsétlen „tenyész egyedek” még a nekik kijáró minimális törődést és szeretetet sem kapják meg. Nincs sem simogatás sem sétáltatás sem gügyögés.
Egyetlen célja a „NAGYTENYÉSZTŐNEK” a profit.
Áldásos tevékenységük következtében ma már nem ritka a rossz kedvű, depressziós, jónak mondható tartási körülmények között is magábaforduló, beteg idegrendszerű egyed. Sőt gyerekgyűlölő, harapós kutyákat is ismerünk.
A RETRIEVER VADÁSZKUTYA!
A XIX. században angol úriemberek nem nyereségvágyból, hanem hobbyból a kutyák és a vadászat iránti tiszteletből, többek között a vad megóvása és a sikeres vadászat érdekében tenyésztették ki ezt, a mai vadászati módokban nálunk is kiválóan alkalmazható fajtát.
A vad iránti tisztelet a vadász részéről a laikusok számára némi magyarázatot érdemel.
A sportszerű, vadnak gondját viselő vadász (táplálja, szükség szerint gyógyszerekkel kezeli, megvédi, stb.) nem szívesen hagyja hátra elveszett, sérült, esetleg szenvedő vadat. Ezért van nagy szüksége olyan kiváló kutyára mint a retriever, aki szárazon és vizen, a nádasban, sűrű aljnövényzetben, tüskés, szúrós csipke és kökénybokrokban a jó orrának segítségével szenvedélyesen kutatva megtalálja az amúgy ember számára megközelíthetetlen vagy észrevétlen meglőtt vadat.
E tevékenységével a kutya ténylegesen hozzájárul a vadászat sikeréhez, ezzel igazi örömöt és büszkeséget okozva gazdájának.
Nem utolsó sorban nagyban növeli a vadászat gazdaságosságát.
Természetesen a vadászatokon résztvevő retrieverek száma a hazai állomány töredékét képezik. E rövidke elkalandozás ez irányban nem azt jelenti, hogy retrievert csak vadász vagy vadászatokon résztvevő (hajtó, apróvadszedő) vásároljon, képezzen.
Ellenkezőleg! A retriever amennyiben megőrizte a fajtanemesítők eredeti szándékának megfelelő kiváló belső tulajdonságait, stabil idegrendszerét, szép küllemét, harmonikus tértölelő mozgását, valóban alkalmas gyermekszerető családi kutyának, felnőtt emberek megbízható barátjának, társának.
Aki egy retriever vásárlása mellett dönt vagy ez már meg is történt, biztosítania kell kutyájának a lehetőséget a mozgásra, fizikai és szellemi fejlődésre, ahogy ezt embergyerekeinkkel is tesszük. Ehhez természetesen sok szabadidőre, elszántságra és némi hobby célokra elkülöníthető pénzeszközre is szükség van, csak úgy mint egyéb más hobby esetében (horgászat, síelés, tenisz, utazás, stb.) Ezért e soha meg nem térülő befektetésért pénzben nem mérhető élményt, szórakozást, értelmes szabadidő eltöltést kapunk cserébe.
Ma már a retrieverek vadászaton történő alkalmazása mellett mindenki által elérhető lehetőség kínálkozik kutyájukkal közös szórakozásra, játékra, képzésre. Az elszántabbak különböző szintű versenyeken, vadászatokon mérhetik fel kutyájuk képességeit annak fejlődését.
Az Országos Magyar Vadászkamara és a Pilisi Parkerdő Rt. együttműködési megállapodást kötött Pestmegye területén kynológiai központ létrehozására. Ezeket a területeket az OMVK pestmegyei szervezete a megyei kynológiai bizottság, a Retriever Vadászkutya Egyesület kezelésére bízta. A területen található vaddisznóskert tacskók, terrierek, lajkák, részére, műkotorékpálya tacskók és terrierek részére, mező és képzésre alkalmas tó vizslák és retrieverek részére.
Ami ezen írás szereplőit a RETRIEVER-t érinti az a következő: Áprilistól októberig vasárnaponként 8.00-tól (nyáron, nagy melegben az időpont változhat) kiképzést tartunk. Korosztályonként (kölyök, fiatal és felnőtt) és képzettségi fok szerint, csoportokra osztva. |