Nagy erô kis csomagolásban

A skót terrier

A XIX. század Skóciájában a skót terrier elnevezés még korántsem egy fajtára vonatkozott, hanem különbözô terriertípusok egész seregére, melyek rókára és borzra vadásztak, vagy a patkányokat irtották a gazdaságokban. Csak a kutyakiállítások elterjedésével, 1859-tôl próbálták a különbözô típusokat különválasztani. A mai skót terrier ôse 1881-ben a keményszôrű skót terrier (Hard-haired Scotch Terrier) elnevezést kapta, mely két évvel késôbb változott egyszerűen skót terrierre. Ennek ellenére sokáig az Aberdeen terrier megjelölés volt használatos, mivel ez a város akkoriban a skót terrier-tenyésztés centruma volt, innen érkeztek a fajta legismertebb és legsikeresebb kiállítói. 1868-ban, a Yorkshire-i Craven Show-n már önálló osztályban indulhattak a skót terrierek. 1879-ben a Kennel Club Show-n is külön osztályt vezettek be a fajta részére, ezáltal hivatalosan is elismerve a skót terriert. Erre a kiállításra egyébként 15 scottie-t neveztek. 1882-ben megalakult az elsô angol Skót terrier Klub, melynek elnöke J. B. Morrison volt, az elsô skót terrier standard megalkotója. Ez a fajtaleírás, kisebb módosításokkal, ma is érvényes.

Az Egyesült Államokban az elsô bejegyzett skót terrier az 1884 szeptember 15-én született Dake nevű kutya volt. A fajta amerikai meghonosítójának John Taylor-t tartják. Németországban a századforduló táján kezdôdött a tenyésztés, angol import egyedekkel. 1903-ban, Lipcsében állítottak ki elôször skót terriert német kiállításon. A szomszédos Ausztriában 1910-ben regisztrálták az elsô skót terriert, Valerie Auersperg grófnô tulajdonában.

Igen éber, élénk, szilárd idegrendszerű, megbízható és hűséges kutya, de nem tartozik a könnyen kezelhetô és tanítható fajták közé. Gazdáját tűzön-vizen keresztül követi, de olykor tartózkodónak, zárkózottnak mutatkozik, és kifejezetten élvezi függetlenségét. Ennek ellenére érzékeny jószág, még ha sokszor heves és szenvedélyes is. Bár az emberekkel szeretetreméltó és gyengéd, kutyákkal szemben agresszív lehet. Nemhiába „Diehard” az angol beceneve, mely szóval a megátalkodottan makacs és végletekig harcoló egyéneket illetik. Mindezek ellenére a skót terrier jó társa lehet annak, aki megérti és elfogadja nem mindennapi, összetett jellemét. Nagyon jó jelzôkutya, nem kényes környezetére és nagyon élvezi, a ha a szabadban csatangolhat gazdájával. naponta legalább egyszeri alapos mozgatást igényel, kutyákkal játszva vagy éppen labdát kergetve.

A skót terrier kicsi, kompakt, rövidlábú, szilárd felépítésű, erôs csontozatú kutya, testéhez képest hosszú fejjel. Szôre kemény, drótos, ellenáll az idôjárás viszontagságainak. Zömök teste rövid, erôs lábakon nyugszik. Ezek a tulajdonságok, a felálló füllel és farokkal párosulva, szembetűnô jellegzetességei a fajtának. Bátor, magabiztos, méltóságteljes megjelenésű kutya. Nagy, erôs, kis csomagolásban. A felépítést és az arányokat illetôen a túlzások nélküli szimmetria és egyensúly a cél. Egyforma fontosságot kell tulajdonítani a méretnek, a súlynak, a hát illetve a fej hosszának. Marmagassága kb. 10 inch (25,4 cm), hátának hossza pedig megközelítôleg 11 inch (kb. 28 cm). Az ideális súly kanoknál 19-22 font (8,6-10 kg), szukáknál 18-21 font (8,2-9,5 kg).

Szôrzete kemény, drótos fedôszôrbôl és puha, sűrű aljszôrbôl áll. Ezt a szôrzetet rendszeresen trimmelni kell, a kedvencként tartott skótokat géppel is nyírhatjuk ugyan, de ez a szôrzet elpuhulásához vezet. Kiállításon kutyánkat megfelelô szôrben kell felvezetni, hiszen annak szerkezete és sűrűsége döntô szempont lehet a bírálatnál. A szakáll illetve a lábak és a test alsó hosszú szôrzete valamivel puhább lehet ugyan, mint a testen, de nem pelyhes, vattaszerű.

Színe nemcsak tiszta fekete lehet, hanem búzaszínű is, vagy bármely szín brindle (csíkos) változata. Fehér szôr azonban csak a mellkason vagy az állon megengedett, ott is csak igen csekély felületen.

A XX. század végére az egykori rókavadász terrier sok országban kifejezetten divatkutyává vált. Számtalan híres közéleti személyiségnek, színésznek vagy sportolónak volt vagy van skót terriere, most csak néhányat említve közülük: Humphrey Bogart, Gábor Zsa Zsa, Eisenhower, Jackie Kennedy, Ronald Reagen, Shirley Temple, Liza Minelli. A leghíresebb skót terrier minden bizonnyal Fala volt, Franklin D. Roosevelt amerikai elnök kutyája. Fala 1940. április 7-én született, s Margaret Stuckley, az elnök unokanôvére ajándékozta FDR-nek. De nem Fala volt az elsô scottie a fehér Házban: Franklin Rooseveltnek többek között már volt egy Duffey és egy Mr. Duffey nevű skót terriere, de Falát szerette a legjobban, szinte mindenhova magával vitte. Falának még most, évtizedekkel halála után is saját honlapja van.

Elnökök kedvence

A Black & White skót whiskey reklámja világszerte ismertté tette a bájos kutyapáros fekete tagját, a skót terriert. Habár nálunk nem tartozik a legnépszerűbb fajták közé, Amerikában például a First Dog is skót terrier: az amerikai elnököt fontos tárgyalásokra is elkíséri Barney, a kis fekete terrier.

A skót terrier szerelmesei szerint ez a fajta a legősibb felföldi terrier, és a többi hasonló fajta a skót-angol határvidékről csupán a „Scottie” leszármazottja. Valóban, a korabeli krónikákban például Skye terrierként megnevezett kutyák nem a ma is ismert hosszú törzsű, hosszú szőrű fajtára emlékeztettek, hanem inkább a mai skót terrierre. Az ősi származáselméletet támaszthatja alá három XVI. századi könyv is (Jacques du Fouilloux: La venerie, 1561; dr. Stevens: The Maison Rustique, 1572; Turberville: The Noble Art of Venerie, 1575), melyek szerzői egybehangzóan írnak le egy olyan rókára és borzra használatos terriert, mely megfelelhet a mai skót terrier ősének. A XVII. században VI. Jakab, Skócia királya is megemlíti a skót terriereket. Amikor I. Jakab néven Anglia királya lett, azt írta egyik levelében Laird of Caldwellnek, hogy egy tucat terriert küldött Franciaországba ajándékként.

Az Our Dogs angol kinológiai folyóírat egyik alapítója, Rawdon B. Lee szerint a skót terrier a legrégibb őshonos kutyafajta Nagy-Britanniában. Generációk óta népszerű fajta volt a Felföldön, ahol Skye terrierként ismerték, pedig kimondottan különbözött attól a hosszú szőrű, vadászatra már nem kimondottan alkalmas testfelépítésű kutyától, mint amilyen napjaink Skye terriere.

Mindezek azonban csak találgatások; ami viszont biztos, hogy kutyakiállításon először 1860-ban indítottak önálló osztályt a skót terriereknek. Ezek az ebek azonban valójában Skye, Dandie Dinmont és Yorkshire terrierek voltak. Sok skót meglehetősen felháborodottan figyelte ezeknek a kutyáknak a győzelmét a kiállításokon. Az elégedetlenség 1877-ben a Live Stock Journalban hosszú vitában öltött formát, számos cikk és olvasói levél taglalta, hogy milyen is az igazi skót terrier. A vita olyan hevessé vált, hogy a főszerkesztő felszólította a feleket, hogy csak akkor engedi folytatni, ha mindegyik fél pontosan leírja, szerinte milyennek kell lennia az igazi skót terriernek. Gordon Murray kapitány eleget is tett a kihívásnak, és a Stock Keeper c. lapnak írt levelében részletesen kifejtette elképzelését az ideális skót terrierről. Ez lecsillapította a kedélyeket, és 1880-ban J. B. Morrison már a hivatalos fajtaleírást fogalmazta, melyet mindegyik fél elfogadott. A standard lényegi pontjait a későbbi változtatások is megőrizték. 1882-ben megalakult a közös angol-skót fajtaklub, melynek elnöke J. B. Morrison volt, de ahogyan a skót terrier iránti érdeklődés nőtt, mindkét ország önálló klubot szervezett, melyek azonban harmonikusan tudtak együttműködni.

A fajtára vonatkozóan sokáig az Aberdeen terrier megjelölés is használatos volt, mivel ez a város akkoriban a skót terrier-tenyésztés centruma volt, innen érkeztek a fajta legismertebb és legsikeresebb kiállítói. 1868-ban, a Yorkshire-i Craven Show-n már önálló osztályban indulhattak a skót terrierek; és ekkor már ez a megnevezés nem több terrierfajtára vonatkozó általános megjelölés volt. 1879-ben a Kennel Club Show-n is külön osztályt vezettek be a fajta részére, ezáltal hivatalosan is elismerve a skót terriert.

Az Egyesült Államokkal John Naylor ismertette meg a faját. 1883-ban egy tenyészpárt importált, Tam Glent és Bonnie Belle-t. Az AKC törzskönyvében az első regisztrált skót terrier egy Dake nevű csíkos kan volt, melyet 1884. szeptember 15-én született, apja Naylor Glenlyon nevű kutyája volt. Németországban a századforduló táján kezdődött a tenyésztés, angol import egyedekkel. 1903-ban, Lipcsében állítottak ki először skót terriert német kiállításon. A szomszédos Ausztriában 1910-ben regisztrálták az első skót terriert, Valerie Auersperg grófnő tulajdonában. Finnországba 1928-ban érkezett az első egyed, Anna Eklund „Highland” kennelébe. A Scotch Lassie nevű szukát a hölgy egy állatkereskedésben vette. Egy évvel később már egy igazi tenyészszukát importált Angliából: Heather Jean volt a finn állomány „ősanyja”. Anna Eklund egyébként nem csak a skót terrier tenyésztésben volt úttörő, hanem ő volt az első női bíró Finnországban.

A XX. század végére az egykori rókavadász terrier sok országban a legnépszerűbb fajták közé tartozott. Számtalan híres közéleti személyiségnek, színésznek vagy sportolónak volt skót terriere, például Gábor Zsa Zsának, Ronald Reagennek és Liza Minellinek is. A leghíresebb skót terrier minden bizonnyal Fala volt, Franklin D. Roosevelt amerikai elnök kutyája. Fala 1940. április 7-én született, Margaret Stuckley, az elnök unokanővére ajándékozta Rooseveltnek. Habár nem Fala volt az első Scottie a fehér Házban – Franklin Rooseveltnek többek között már volt egy Duffey és egy Mr. Duffey nevű skót terriere – de őt szerette a legjobban, szinte mindenhova magával vitte. Falának még most, évtizedekkel halála után is saját honlapja van. (http://www.fala-fdr.com) Érdekesség, hogy a jelenlegi amerikai elnöknek, George W. Bushnak is van egy skót terriere, akit Barney-nak hívnak. Az elnök szinte mindenhova magával viszi a kis fekete kedvencét. (http://bushybarney.tripod.com/index.htm)