Már a középkori német irodalomban is megtalálható a hovawart. A Schwabenspiegel középkori törvénykönyv egyik függelékében: "Hovawartnak nevezik pedig azon ebet, mely a gazda házát és udvarát őrizi éccaka és napvilágnál".

A hovawart gyűjtőnév volt, a parasztok és a kisnemesek házőrzőjét nevezték így. Bizonyára nagy, durva, lógó fülű, robosztus kutya lehetett, mindenféle időjárás ellen védő bundával, különböző színekben. Pontos leírása sehol sem található meg, akkoriban a tanyák őrei nem voltak fajtatisztán tenyésztett ebek. Nem volt más dolguk, mint a ház, az udvar és a jószág szigorú őrzése bármilyen körülmények között, és ezt is tették évezredeken át.

A XIX. század elején a mai hovawart kitenyésztői azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy feltámasszák a régi germán kutyát, ahogy az ő képzeletükben létezett.

A fajta tenyésztésében nagyon fontos szerepet játszott a König család. Az I. világháború után Kurt F. König a Harz-hegységben lévő parasztkutyákat keresztezett könnyű landseer szukával, ónémet juhászkutyával, könnyű újfoundlandival, és perzsa pásztorkutyával.

Később bekerült még svájci hegyikutya, kuvasz és gordon szetter is.

Először 1922-ben nyitottak tenyészkönyvet a hovawartnak, amikor Kurt F. König bejegyezte az első almot. König mindenféle szőrszínt megengedett, számára a kutya természete volt az elsőrendű, az ő álma a régi német házőrző volt, amely barátságos a családdal, bizalmatlan az idegenekkel, éber, rettenthetetlen, jó munkakészségű kutya.

König elképzelésének vitatói is voltak, olyanok, akik azért hagyták el a német juhászkutya egyesületet, mert ott megtiltották a hosszúszőrű ónémet juhászkutya tenyésztését. ők azonban ragaszkodtak ehhez, ezért keresztezték hosszú szőrű német juhászkutyájukat König kutyáival. Az elképzelésük egy hosszú szőrű tanulékony kutya amely, egyesíti magában a munka- és sportkutya előnyeit.

A fajtát hivatalosan 1937-ben ismerték el, ekkor rögzítették a standardot.

II. világháború után lecsökkent és elszigetelődött az amúgy sem túlságosan homogén állomány, helyi változatok alakultak ki. A hatvanas évektől a fajta népszerűsége egyre jobban nőtt, olyannyira, hogy 1964 óta a hovawart az elismert szolgálati kutyafajták közé tartozik.

1984-ben megalakult a Nemzetközi Hovawart Egyesület (IHF).

A hovawart kanok marmagassága 63-70 cm, szukáké 58-65 cm, súlyuk a kutya nagyságának megfelelő, hogy a munkaképességet megtartsa.

Erőteljes jól izmolt nyúlánk, mozgása harmónikus, könnyed, a mellkas mély és erős, hát feszes.

Szépen formázott fej, élénk, barátságos és határozottságot sugárzó szemek. Szőre hosszú, fényes, enyhén hullámos, a lábakon és a faroknál zászlós. A leggyakoribb színváltozat a szőke és a fekete-rajzos, fekete szín még mindig a ritka színek közé tartozik, de mostanában egyre jobban kezd elterjedni.

Élénk, jóindulatú és kiegyensúlyozott kutya, könnyen és örömmel tanul, bátor, rendelkezik őrző, küzdő ösztönökkel, kemény kiállással. Nem csavargós, nem kóborol el a háztól. Nagy mozgásigénye kielégítésére rendszeres mozgatásra, foglalkozásra van szüksége, ahol kitombolja magát. A családba könnyen beilleszkedik, a gyerekekkel türelmes és játékos, nem egyemberes kutya. Aki egyszer megismeri ezt a fajtát és ilyen kutyát tart, az ragaszkodni fog hozzá mindig.

Megfelelő tartás esetén egészséges, élénk kutyák maradnak hosszú évekig, 12-14 évig is élnek, öregkorukra bölcsek és megállapodottak lesznek.

Mint minden nagytestű kutyánál, nála is előfordulhat a gyomorcsavarodás, csípőízületi diszplázia, ami szerencsére sokkal ritkábban fordul elő, mint más nagytestűeknél.

Természetes képességei miatt különösen alkalmas ház-, ill. udvar őrzésére, közepes temperamentummal rendelkezik és kiváló szaglással, ez alkalmassá teszi sokoldalú felhasználásra. Alkalmazzák személyvédelemre, őrző-védő munkára, katasztrófa- és mentőkutyaként Európa számos oszágaiban.

Mivel mérete ellenére gyors, mozgékony és kitűnő ugró, a kutyasport minden területén alkalmas.

A hovawartok későn érő kutyák, két éves kor után fejlődnek ki igazán, ezért hagyni kell nekik időt, semmiképpen sem szabad túl korán megeröltetni. A kiképzésnél türelmetlenséggel és erőszakkal semmire sem megyünk, mert ekkor megmakacsolja magát és nem, vagy csak kedvetlenül dolgozik.

Viszont dicsérettel, jutalmazással és kedvességgel szinte mindent elérhetünk.

Napjainkban a kutyák sokat finomodtak és elegánsabbak is lettek, ügyelni kell arra a tenyésztőknek, hogy megőrizze a testnagyságát, jó munkaképességét, kiváló természetét.

Hazánkba 12 éve kerültek be az első hovawartok, ma 600-700 lehet a számuk. Az utóbbi években egyre többen érdeklődnek a fajta iránt, egyre többen ismerik. Ma már minden kiállításon szerepelnek és egyre több kutyát lehet látni, kutyaiskolákban is egyre gyakoribbak, ismertebbek.

Ha valaki elhatározza, hogy kiskutyát vásárol, érdemes szétnézni tájékozódni, mert nem egységes az állomány. Van nagytermetű, erős csontozatú és kisebb, vékonyabb felépítésű kutya is.