A tibeti masztiffról

A hazájában do khynak (megkötve tartott eb) nevezett eb a Himalája felföldjén kialakult házikutya forma. Arisztotelész és Megasztenész Kr.e. 327 leírják az "indiai kutyákat" - nagyon erős csontozatúak, fejük busa, pofájuk széles, fülük lelóg. Valamivel pontosabb Marco Polo (1254-1324) leírása, aki 1271-ben utazott Közép-Ázsiába. A tibeti kutyákról szóló jelentését gyakran idézik: a tibetieknek hatalmas nemes kutyája van, melynek segítségével pézsmatulokra vadásztak. A dogok akkorák, mint egy szamár, és vad jakokra vadásztak velük. A masztiff és a dog megnevezés félrevezető. A. Croxton-Smith azt mondja a tibeti masztiff megnevezés helytelen, helyesebb a tibeti pásztor és juhász.

David Hancock is csatlakozik ehhez az állásponthoz az ún. tibeti masztiff, hegyikutya, akár a pireneusi, vagy berni hegyikutya. Nyájőrző eb, akár a kuvasz Magyarországon, vagy az akbas Törökországban. A múlt században az volt a szokás, hogy minden nagy kutyát masztiffnak tituláltak, tekintettel származására.

Talán a tibeti kutyák voltak a legpontatlanabbul elnevezettek azon fajták közül, melyeket elismert kennel klub. Így a tibeti terrier sem terrier, a tibeti spániel sem vizslató eb (pointer).

Mrs. McLaren E., aki diplomataként beutazta Tibetet, 1895-ben írta: Kolostorokban láttam a legkíválóbb nagy testű kutyákat, nemcsak Ázsiában, hanem nálunk sincsen párja. Kétségtelenül a tibeti masztiff néven ismert fajtához tartozott és remek őrkutya volt. Magam láttam, hogy ez a kutya nem hasonlít a masztiffra inkább az újfoundlandihoz. Kétségtelenül jogos a masztiff megjelölés elleni kifogás, mert hamis nézeteket kelt az eb méreteit, kinézetét illetően. Amit kiállításokon láthatunk ma átlagos méretű pásztorkutya, de semmiképpen sem masztiff és dog. A név azonban meghonosodott.

Hazájában Nepál, Tibet és Kasmir között a tibeti masztiffnak háromféle változata van: fekete Bara-Bergali, fekete-vörös Bharmouris (black and tan), aranyszínű Lahauli. Ez utóbbi színűvel még Európában nem igazán lehet találkozni, csak egy-egy példány van belőlük. Nálunk a közkedvelt szín a black and tan. Valamennyit, mint pásztor és őrzőkutyát tartják./FONT

Napközben a nyájat és gazdájukat kísérik és vigyázzák az állatokat.

Éjjel, mikor mindenki alszik, átveszik védő szerepüket.

Sem négy-, sem kétlábú betolakodó nem közelíthet területük felé.

A családban a tibeti masztiffok, csakúgy mint a többi pásztorkutya ragaszkodó, alkalmazkodó. Mindenkit, akit kölyökkorban barátságukba fogadtak, továbbra is "hordatagnak" tekintenek és mindenhová követik éberen őrizve minden veszélytől.

A tibeti masztiffok, mint a többi ősi pásztorkutya, alkalmazkodó, de nagyon-nagyon önálló.

Aki tehát tibeti masztiffot hoz a házhoz, számolnia kell a pásztorkutya-beidegződésekkel. Nem lehet ólban, kennelben, lakásban tartani. Ezek a kutyák az ember önálló, öntudatos őrzői voltak, ebben élték túl a századokat és ezzel a feladattal tudnak csak létezni. Aki megtagadja tőlük őrző szerepüket, annak nem lesz engedelmes kutyája. Későn érő fajta, csak 3-4 éves korukban válnak felnőtté. Így nevelésükhöz nagy türelemre van szükség. Nem sport kutya, és őrző-védő kiképzésre sem szabad vinni. Erre jobban senki nem tudja megtanítani őket. Ezt a fajtát semmire sem lehet kényszeríteni, minden tettét maga dönti el, oktalan parancsolgatást nem tűri, és bármivel próbálkozunk, úgysem fogja végrehajtani.

Mozgásszabadságának is tudatában kell lennünk. Ezt a kutyát nem lehet a város 6. emeletén tartani, még napi 5-6 sétáltatással sem. Helyre van szüksége, ahol vándorolhat, őrizhet. Amikor elviszem a kutyáimat kirándulni, a berni és a kuvasz ott játszik mellettem, de a tibeti mindig elmegy önmaga útjára, majd visszajön, mert soha-soha nem hagyna magamra, de neki kell a terület, amit be tud járni.

Mekkora is a do khy? Marco Polo azt írja, hogy a kutyák akkorák mint a szamarak. Mármost: a tibeti szamarak kis termetűek, másrészt azzal is magyarázható, hogy a legszebb kanokat kasztrálták, így legalább 10 cm-rel növelték magasságukat. Nemi érettség előtt kasztrálják ebeiket a pásztorok, ez a következménye, hogy elhúzódik az epiphysisrés bezáródása, ezért a nagy csöves csontok hosszabbra nőnek, így jön létre ún. "magasnövés".

Az a vélemény azonban téves, ami széles körben elterjedt, hogy a tibeti masztiffnak óriásinak kell lennie, a leírásokban is az szerepel, hogy 80-100 kg-sak, és 80 cm marmagasak. Ezért az első példányok Európába kerülve nagy csalódást okoztak. Semmivel sem nagyobbak, mint egy sarplaninai, vagy kaukázusi juhász, de kiváló személy- és vagyon őrzők. Az 1982-es FCI standard, megfelelően 65-75 cm marmagasságot ír elő, és 50-70 kg közöttit.

A tibeti masztiff igénytelen kutya, nem egy óriás evő, keveset eszik, de vigyázni kell, hogy az fehérjében gazdag legyen. Teljesen mindegy neki, hogy -20oC-on, vagy +30oC-on van, mindig jól érzi magát. Különös törődést nem igényel, bundáját ki kell néhanapján fésülni. Oda kell figyelni a csípőízületi diszpláziára.

Reménykedhetünk, hogy a jövőben csakúgy, mint eddig a tenyésztők és kutyatartók felelősséggel gondoskodnak arról, hogy ez a gyönyörű ősi kutyafajta még sokáig egészségben megmaradjon és tovább végezhesse hűséges őrző munkáját.

Bízom benne, hogy ez a kis leírás segít abban, hogy ezt a kutyát, ne nézzék rottweiler, és bernáthegyi keveréknek, sem MAX 3000-nek.

Vincze Szilvia

TIBETI MASZTIFF
TENYÉSZTÉSI LAPJA

Ez az ünnepelt ázsiai kutyafajta a legendáktól övezve a végtelennek tűnő múltból lépett elő. Vérvonala minden valószínűség szerint benne van számtalan, mára kényesen kiválasztott és kifejlesztett fajtában, amiknek így rusztikus ősét láthatjuk benne.

Európába a fajtát mindössze tizenöt éve hozták be főleg Észak-Indiából és Nepálból.

Akárcsak eredeti hazájában Európában is a fajta VÉDŐ és CSALÁDI kutyának használatos. A tibeti masztiff környezetében mindenre vigyáz.

A fajta különböző színekben jelenhet meg: fekete, fekete és tan (sárgás barna), kék, kék és tan, különböző árnyalatú fawn (őz- vagy vöröses barna). Tibet különböző tartományaiban más-más színt kedveltek.

Különleges megbecsülésben volt része a "négy szemű", nagyméretű változatnak (soha le nem hunyt szemek).

A tibeti masztiff nappal többnyire szunyókál, de az éj leszálltával hirtelen felélénkül és mindenre felfigyel.

Lelkileg nyájban élő, társaság kedvelő. Képes más fajta állatokkal is együtt élni, melyek családjának tagjaivá válnak.

Hasonlóan más tibeti fajtákhoz a masztiffnak oroszlán-szerű alkata van:
 

• tömör, erős test, melyet kettős bunda borít,
• magas és széles koponya kihangsúlyozott orrtővel (stop),
• dús és durva sörény,
• farka elegánsan hátrahajló,
• testtartása macskaszerűen előkelő, önérzetes látszatot keltő, ami csodálatot és megbecsülést vált ki.