Shih - tzu, mint félisten

Tibetben van ősi otthona e pompázatos megjelenésű apró termetű kutyának. A Himalája tetején zord időjárási viszonyok uralkodnak. Nem lehetett könnyű az élete! A korai tibeti feljegyzések már megemlítik a kicsi termetű házkutyát, melynek épp oly vastag bundája volt, mint az itt élő nagy termetű tibeti masztiffnak, de füle még érzékenyebb, így az ő feladata, hogy veszély esetén riassza a nagy őrző-védőket.

Tibetben a lámaizmus és a buddhizmus megjelenése előtt is különös tisztelettel övezett állat volt az oroszlán. A buddhizmus csak megerősítette ezt a tiszteletet. A legenda szerint a megismerés istene /Buddha Manjusri/ bejárta a négy kontinenst, s útján nem kísérte más, csak egy apró termetű kutya. Ez a kutya pillanatok alatt hatalmas oroszlánná változott, hogy hátán utazhasson Buddha. Tibet templomaiban ma is megcsodálhatjuk a szellemoroszlánok képmásait.

1653-ban a dalai láma látogatást tesz a kínai császárnál, hódolata jeléül egy oroszlánkutyát vitt ajándékba az uralkodónak, a Nap fiának.

Az idők folyamán gondos tenyésztési munkával pekingi palotakutyákkal keresztezték.

A Kínai palotában eunuchok versengtek azon, ki tudja a legszebb, legjobb állatot kitenyészteni. A magánházakhoz csak olyan ölebek kerülhettek, amelyek nem feleltek meg az eunuchok által felállított szigorú mércének.

A császár nagyon megszerette ezeket az intelligens, életvidám játékos, kedves, bohókás szeretetre vágyó, ugyanakkor merész, és bátor kutyákat. Ők az uralkodó állandó kíséretéhez tartoztak.

1908-ban Cu-Si /a császár özvegye/ halála után a kutyák helyzete gyökeresen megváltozott Kínában.

Az új császár nem szerette őket, ezért a palota kutyáiból sokat eladtak, illetve elajándékoztak.

Az első világháború, a japán megszállás pusztítása, majd a kommunista forradalom eszméinek hatására, úgyszólván teljesen felszámolódtak a kínai a tenyészetek. /Napjainkban próbálják újra az őshonos állományt visszaállítani./

Az európaiak számára komoly nehézségekbe ütközött az országból shih-tzut hozni.

1930-ban egy kutyabarátnak sikerült három kutyát Angliába vinni. 1933-ban mutatkozott be először kiállításon a shih-tzu. Ahol érdekes, eredeti megjelenése, hosszú, pazar szőrzete eleve „zöld utat" biztosított számára a különleges kutyákat kedvelők szívéhez. Ezt a dédelgetett kedvencet egyre többen kezdték el tenyészteni. és hamarosan rendkívül népszerű lett, a merész, bátor, rendkívül tetszetős, különleges megjelenésű minikutya.

Hamarosan megalakultak a Shih-tzu Klubok, és ennek a fajtának is lettek fanatikusai, akik a kutyák kutyájának tartották ebecskéjüket.

A pekingi Kennel Club szinte költőien írja le a shih-tzu küllemét:

„Az oroszlánkutyáknak oroszlánfeje, medvetörzse, tevepatája /mancsa/, tollseprűfarka, pálmalevélfüle, rizsfoga, gyöngyházrózsaszín nyelve van. Mozgása mint az aranyhalé..."

1960-ban érkezett Németországba az első shih-tzu szuka. Ekkor a kiállításokon még gyakran a kutya tulajdonosának kellett a bírónak kezébe adni a standardleírást, hogy az értékelése megtörténhessen.

A shih-tzu általános ismertetői

Gömbölyű fejét dús szőrzet borítja, külön érdekesség a tekintélyes pofaszakálla, szakálla.

Arcorri része szögletes és rövid, nem ráncos. Orrtükre fekete, szeme nagy, kerek, barna. Füle nagy, lelógó, hosszú szőr borítja, ezért úgy tűnik, mintha egybeolvadna a nyak szőrével. Háta egyenes, mellkasa izmos, széles, mély, ágyéka rövid. Mellső végtagjai rövidek, izmosak, erős csontozatúak, a dús szőrzet miatt pedig még vastagabbnak látszanak. Hátulsó lábaik rövidek, izmosak, hátulról nézve egyenesek, ezeket is dús szőr fedi. Mancsa kemény, s a szőrzet miatt nagynak látszik. Élénk, táncoló járás jellemzi, hátulról nézve talpát teljes terjedelmében mutatja. Magasan tűzött, hosszú szőrzettel borított farkát vidáman a hátára kunkorítja. A farokív legmagasabb pontja körülbelül egy magasságban van a koponya legmagasabb pontjával, ez a kutyának harmonikus sziluettet kölcsönöz. Pazar bundája tömör hosszú, puha, sűrű, de nem göndör, gyapjas aljszőrzettel. Enyhe hullámok engedélyezettek. A hajbóbita felkötése ajánlott, mivel a kutya tökéletes látása csak így biztosított. Minden elképzelhető színben és árnyalatban tenyésztik. A többszínű állatok homlokán fehér csillag, és a fehér farokvég nagyon kívánatos.

Magassága 26,7 cm felett ne legyen. Testtömege 4,5-7,3 kg között.

Jellegzetes öleb, annak ellenére, hogy bizony még munkakutyák is megirigyelhetnék szilárd jellemét. Inkább lakásba való mint kertbe, ámbátor jelző kutyának is alkalmas. A gyerekek ideális játszópajtása, szívesen lesz kísérője idősebb embereknek, képes órákat sétálni gazdájával. Elegáns, hosszú szőrét rendszeresen gondozni, ápolni kell, mivel ellenkező esetben könnyen elfilcesedik. A kutyus úgy mutat igazán, ha szőre ápolt, szép hosszú és selymesen csillogó.

Viselkedése, tulajdonságai:

Mint a parányi kutyák általában, a shih-tzu is rendkívül élénk, éber, játékos, kedves, bohókás kis jószág. Társas lény, az embereket nagyon szereti, ő maga is szeretetre vágyó, ugyanakkor merész, bátor, idegenekkel szemben bizalmatlan. Minél nagyobb a család, annál inkább igyekszik a „falka" középpontjává válni. Merész, bátor kiskutya. Kissé sértődékeny, akaratos.

A jelen:

- Egyre jobban divatba jött e kedves kis állat. A „piacon" rengeteg hobbitenyésztő jelent meg, akik nem törődnek a megfelelő tenyésztési vonal kialakításával, nem minőséget, hanem mennyiséget termelnek.

Úgy számolnak, hogy egy kutyának évente kétszer is születnek kölykei, s ha azokat csak feleannyi áron értékesíti, mint amennyiért az eredeti tenyészkutyát beszerezték, akkor is már egészen csinos haszonra tesznek szert. Ez a hibás felfogás ahhoz vezet, hogy az ország shih-tzu állománya nagy mértékben minőségi visszaesést szenved.

És végezetül aki szeretne egy ilyen intelligens, tanulékony, hancúrozásra mindig kész kis jószágot.

A shih-tzu kistermetû, kb. 26 cm marmagasságú kutya, mégis egy nála jóval hatalmasabb állat, az oroszlán megtestesítôje volt a tibeti és kínai kultúrában. Bár kínai fajtáról van szó, a shih-tzu tibeti eredetû. Korai tibeti feljegyzések említenek egy kistermetû házikutyát, mely éppolyan vastag bundájú, mint a tibeti masztiff, de sokkal jobb hallása révén az ô feladata volt veszély esetén riasztani termetesebb társait. A legenda szerint Buddhát apró termetû kutyák kísérték, melyek baj esetén hatalmas oroszlánokká változtak. Az oroszlán számos kultúrában a bátorság, az erô és hatalom jelképe. A tibeti lobogón is látható oroszlán, a dalai láma trónusát pedig nyolc oroszlán hordozza. Persze praktikusabb volt úgynevezett oroszlánkutyákat tartani mint igazi oroszlánokat.

Sok írásos utalás, képzômûvészeti emlék maradt fenn apró ázsiai törpekutyákról. Egy i.e. 500-ban keletkezett könyv kurta pofácskájú ebeket említ, melyeket a hölgyek magukkal visznek, ha kikocsiznak, illetve szóba kerül egy másik kicsi kutya is, mely rendszerint az asztal alatt tartózkodik. Kínában pedig igencsak alacsonyak voltak az asztalok! Már i.e. 960-ból származik az a tudósítás, mely szerint egy türkmén fejedelem két 19 cm marmagasságú törpekutyát küldött Kou-cu császárnak. Ezekre az apró jószágokra gyakran használták az oroszlánkutya megnevezést, ami azonban nem teljesen fajtát jelölt, hanem inkább a kutyák dús, bozontos, oroszlánsörény-szerû szôrzetére vonatkozott. Talán a tibeti terrier, a shih-tzu, a pekingi palotakutya és lhasa-apso közös ôse volt ez a kis oroszlánkutya, vagy csak egyszerûen ezen fajtákra vonatkozó gyûjtôfogalomnak kell tekinteni a kifejezést. Mindenesetre Európába ezekrôl az apró, aranyszínû kutyákról Marco Polo hozott hírt elôször, aki 1271-ben átutazott Közép-Ázsián, eljutva egészen Pekingig.

Angliába 1930-ban érkeztek olyan kutyák, melyeket kezdetben ugyan lhasa apsónak tartottak, azoktól mégis egyértelmûen különböztek, elsôsorban fejformájuk és szôrzetük tekintetében. Sokan „kínai apso ebeknek” hívták ôket, és nem is volt olyan helytelen ez a megnevezés, hiszen maguk a kínaiak is gyakran „Tibetbôl idevetôdötteknek” hívták ezeket a törpekutyákat. Mivel a buddhista üdvtan tiltotta a kutyák áruként való kezelését és a velük való kereskedelmet, így a tibeti törpekutyák mint ajándékok kerülhettek Kínába, hiszen a dalai láma is 1653-as látogatása során egy oroszlánykutyát ajándékozott a kínai császárnak.

A Ming dinasztia alatt a shih-tzu népszerû háziállat volt, az uralkodócsalád kedvence. A kutyák tenyésztésével kiválasztott udvari eunuchokat bíztak, akik egymással versengve próbáltak olyan példányokat létrehozni, melyek elnyerik a császár tetszését. A kiválasztott egyedeket lefestették, függönyökre, drapériákra vagy faliszônyegekre került a képmásuk. Magánházakba csak olyan kutyák kerülhettek, melyek nem feleltek meg az eunuchok szigorú mércéjének.

A kicsiny, de annál nagyobb szôrzetû jószágokat krizantém-arcú kutyának is hívták, mert az arcorri részen, az orr tövénél minden irányban nô a szôr. Sajnos az elsô világháború, a japán megszállás és a kommunista forradalom hatására szinte teljesen megszûntek a kínai tenyészetek. A Peking Kennel Club 1934-ben alakult meg, s 1938-ban szövegezték meg a hivatalos fajtaleírást, egy orosz menekült, Madame de Breuil segítségével.

Angliába 1930-ban érkeztek az elsô példányok, Miss Madelaine Hutchins és Mrs. Douglas Brownrigg’s vásárolt néhány kutyát Kínában. Ezekkel az egyedekkel kezdôdött a tenyésztés Angliában. Elôször apso néven regisztrálták ôket, egészen addig, míg a Kennel Club két különálló fajtának határozta meg a lhasa apsót és a shih-tzut. 1933-ban mutatkozott be az elsô shih-tzu angol kiállításon. Eredeti, látványos megjelenése hamar népszerûvé tette a különleges kutyákat kedvelôk körében, egyre többen kezdték el tenyészteni. 1935-ben alakult meg a Shih Tzu Club of England. A Kínából importált ebek leszármazottjai kerültek a skandináv illetve más európai államokba, sôt Ausztráliába is. Emil Hauck professzor 1965-ben említi a shih-tzut, kínai oroszlánkutyának nevezi, sôt két változatát is említi: egyik a nao-t’ou, melynek fején és pofáján bozontos szôrzet és szakáll található, a másik a tou-tou, melynek arcorri része kurta szôrzetû.

A shih-tzu kívánatos marmagassága maximum 26,7 cm. Testsúlya 4–7 kilogramm. Teste hosszabb, mint amilyen magas. Minden elképzelhetô színben és árnyalatban tenyésztik. Elegáns, hosszú szôrét rendszeresen ápolni kell, különben könnyen filcesedik és csomósodik.

Élénk, éber, játékos, kedves jószág.