|
A szőrkirály
Ha a magyar kinológia, tagadhatatlan sikerei mellett, olykor-olykor némi kívánnivalót is hagy maga után, egyedülálló fajtánkra, a komondorra őszintén büszkék lehetünk.
Tekintélyes mérete és különleges bundája a kutyavilág unikumává teszi. A komondoréhoz hasonló, hosszú, zsinórosodásra vagy nemezesedésre hajló, gyapjútapintású szőrzete csak a szintén magyar pulinak van, illetve egy olasz fajtának, a bergamascónak. A bergamói pásztorkutya azonban magasságában és testtömegében is kisebb a komondornál, s nem fehér, hanem szürke színben tenyésztik. Talán nem elfogultság azt állítani, hogy a komondor nemcsak a bergamascónál impozánsabb, hanem általában is a leglátványosabb fajták közé tartozik. A kutyakiállítások látogatói mindig megcsodálják a hatalmas, különleges szőrzetű komondorokat. A régi, elkötelezett tenyésztők mellett eddig más fajtákkal foglalkozó kiállítók is elkezdtek "komondorozni", s ennek is köszönhetően hazai és külföldi kiállításokon egyaránt egyre sikeresebbé válik a fajta.
Hatalmas munka rejlik pedig egy komondor megfelelő felkészítésében. Szőrzete dús, hosszú, gyapjútapintású durvább felszőrökből és finomabb pehelyszálakból áll; fehér színű, zsinóros vagy nemezesedő. Ezt a különleges bundát nem szabad fésülni vagy kefélni, viszont a zsinórok kialakítása és gondozása türelmet és hozzáértést igényel, a túlságosan összefilcesedett tincseket végüktől kiindulva fel kell tépni. A fülek és "hónalj", vagyis a végtagok tövei különösen hajlamosak a csomósodásra, koloncképződésre, ezekre a területekre fokozottan kell figyelni.
A legnagyobb problémát persze e tekintélyes bunda tisztítása jelenti, pontosabban a fürdetés utáni szárítás. Ha megoldható, a teljes száradásig valamilyen meleg és zárt helyiségben helyezzük el kutyánkat. A fürdetések közötti időszakokban, kiállítási idényben, helyi fehérítés is alkalmazható az elpiszkolódott részeken.
De miért is van egyáltalán ilyen bundája a komondornak? Származását tekintve ősidők óta a pásztorok mellett szolgált, nyájat, csordát őrzött ragadozóktól és rablóktól. Ázsia és Kelet-Európa sztyeppéin tűrnie kellett a legszélsőségesebb időjárási viszonyokat is: nyáron a harminc fokos hőséget, télen a mínusz harminc, vagy akár negyven fokos hideget. A komondor feladata tehát nem a terelés volt, azt a kisebb kutyák végezték, hanem a jószág és gyakran az emberek védelme. Nomád, vándorló őseink számára a legfontosabb vagyontárgy a nyáj vagy a csorda volt. A számukra legfőbb megélhetést jelentő állatokra azonban másoknak is fájt a foga, így szükségük volt egy nagytestű kutyára, mely megvédelmezte őket és a nyájat, vadállatoktól és ellenséges emberektől egyaránt. A komondort szőrzete egyébként nem csak az időjárás viszontagságaitól védte meg, hanem a farkasok harapásaitól is. A fehér színnek köszönhetően pedig a juhászok éjjel is szemmel tudták tartani kutyáikat, s könnyedén megkülönböztethették őket a farkasoktól.
A komondor szó eredetéről megoszlik a nyelvészek véleménye. Elképzelhető, hogy ősi magyar szó, de lehet, hogy besenyő, kun – kunmondor – vagy éppen török származású. Az viszont biztos, hogy ezzel a szóval mindig is egy nagytestű, fehér pásztorkutyát illettek. Legelőször egy 1544-ből fennmaradt nyelvemlékben találkozni a komondor szóval. A tizenhetedik századi írások már a komondor feladatát, munkáját is definiálják: "Komondoroc oerzic a csordát", írja Amos Comenius 1673-ban. Pethe Ferenc 1815-ben Természethistória című művében a kutyák vezérének nevezi a komondort. Pethe könyve egy rajzot is tartalmaz a komondorról, s az ábrázolt példány felépítése, testarányai nagyon hasonlóak a mai egyedekhez. Bizonyos feljegyzések arra utalnak, hogy régebben a pásztorok tavasszal, illetve ellés után lenyírták a komondor szőrét. Talán ennek köszönhető, hogy olykor összekeverték a fajtát a kuvasszal.
A juhászok csak addig foglalkoztak a fajtával, míg szükségük volt rá. A nagy pásztordinasztiák, ameddig módjukban állt, mindig tartottak egy-egy komondor párt, de az idők változásával a komondor lassan elvesztette eredeti funkcióját, s vagy csupán kedvencként, vagy házőrzőként tartották. Érdekesség, hogy a magyar pásztorkutyák közül legelőször a komondorosok tömörültek szövetségbe, 1924-ben alapítva meg egyesületüket.
1767-ből, illetve 1815-ből származik a fajta első leírása, az első részletesebb jellemzés 1841-ben született, s később ezt több is követte, legtovább az 1935-ös Anghi-féle standard volt érvényben. A komondor rendszertani neve egyébként 1924-ből, Raitsitstől származik: Canis familiaris pastoralis villosus hungaricus. Az FCI 1960-ban fogadta el hivatalosan a komondor standardjét 53/b szám alatt, melyhez 1966-ban egy hosszabb kiegészítést fűztek.
A komondor kiváló, hűséges őrzőkutya. Méreténél és szőrzeténél fogva természetesen inkább kertesházba, nagyobb birtokra ajánlott. Azonban éppen nemrég mesélte egyik komondor tenyésztőnk, hogy Finnországba eladott kutyáikat igazi családi kedvencként tartják, legkedvesebb tartózkodási helyük a bőr ülőgarnitúra; persze nem ötven négyzetméteres panellakásról van szó.
A kuvasszal egyetemben az emberek gyakran azt gondolják a komondorról, hogy vad, civilizálatlan jószág, holott ugyanolyan kedves és jólnevelt tud lenni, mint bármely más kutyafajta. Hatalmas teste, impozáns megjelenése miatt különösen megható, ahogy barátságosan szimatolja a vendéget, s olykor-olykor hatalmas szőrzete mögül kicsillan okos tekintete. Mint minden nagytestű kutyánál, a komondor kiképzését is fokozottan ajánlott már kölyökkorban elkezdeni, hiszen felettébb sok problémát okozhat egy kezelhetetlen, hatvan kilós jószág.
Önálló egyénisége miatt sosem lesz belőle feltétel nélkül engedelmeskedő automata, de hűséges és értelmes lényének köszönhetően megbízható barát válhat belőle. Ha helyzetünk engedi, keresve sem találhatunk nála impozánsabb és bátrabb társat és házőrzőt.
E.A.
Általános jellemzői, használata
Nagytestű fajta. Megnyerő külső formája, méltóságteljes viselkedése a szemlélőben tiszteletet és csodálatot, esetleg félelmet ébreszt. Nem kedveskedő fajta. Erőteljes szervezetű. A nemezedésre hajlamos, gubancos, egész testében hatalmas, hosszú szőrzete az erőteljes szervezetet robosztussá teszi.
Törzse és a végtagok oldalról négyzetet alkotnak, vagy csak kissé fekvő téglalap formát mutatnak. A fej a törzs síkja fölé emelkedő, dús szőrű. A farok lelógó és a vége vízszinteshez hajlik. A szőr színe fehér.
Ázsiai eredetű, ősi magyar pásztorkutya fajta. A jószág, a vagyontárgyak, a ház őrzésében, védésében rendíthetetlen bátorságot mutat. Hang nélkül, vakmerően támad. Védett területét a sajátjának tekinti, s idegen élőlényt nem enged rá. Bizalmatlan.
Nagysága, súlya
Magassága kanoknál legalább 70 cm, szukáknál legalább 65 cm.
Az egyes testrészek viszonylagos mérete a bottal mért magasság százalékában (a standard szerint gyakorta legalább): törzshoszszúság 104 (100-108), mellkasmélység 45 (50-56), dongásság 28 (30), övméret 116 (120), fejhossz 41. Az orrhossz a fej hosszának 42%-a, a fülhossz a fej hosszának 60%-a.
Testsúly kanoknál 50-60 kg, szukáknál 40-50 kg.
Mozgása
Mozgása könnyed, kényelmes, kimért. Lépése nyújtott, térölelő. Nappal szeret elfeküdni, de úgy, hogy a területét megőrizhesse. Éjjel rendületlenül mozog.
ŰŰ KOMONDOR a Kutyák Királya
Nem barátkozó természetű. Jelleme határozott. Ok nélkül nem ugat, de ha hatalmas öblös hangját hallatja; nyilvánvalóan oka van rá. Dús, bozontos szőrzete közül néha előcsillanó sötétbarna szeméből bátorság, de egyben bizalmatlanság látszik. Hatalmas, impozáns szinte félelmetes megjelenésű kutya. Ősi magyar fajta.
Miközben Isaszeg felé haladva a tanultakat mormolom, eszembe jut egy gyerekkori élményem. Tanyavilág a Nyírségben. Poros nyári délután. Vállamon zsák, lábamon dorko, köztük fekete klottgatya. Hová igyekeztem arra már nem emlékszem, - van ennek már vagy negyven éve - de arra igen, hogy nem jutottam messzire.
Nagy fehér kutya feküdt az út közepén. Nem szólt egy szót sem. Én megálltam. Néztük egymást. Biztos, ami biztos, megkerülöm. A nagy fehér kutya felállt. Akkor még nem mentem fejjel a falnak (enyhe képzavar), visszafordultam. Ez volt az első találkozásom a komondorral.
- Mire jó ez a nagy slampos állat? Kérdezem, nem kevés gonoszsággal a gazdát, isaszegi házuk udvarán.
A Konok Kunok Komondora Kennel tulajdonosa rám nézett, vett egy mély levegőt... Jól viselte a provokációt. A következő órákban sok mindent megtudtam a komondorról, "aki" nem kutya, hanem komondor.
Szőr, ami nem is szőrzet. Kabát vagy suba. Nyáron hűt, télen fűt. Pompás dísze a kifejlett komondornak. A természet alakító kedve természetesen nem a divatot követte. Sokkal inkább a nap az eső, a hó és a pusztai szél építette fel ezt a - kutyák között egyedi - védelmet a komondor számára. Jöhet jégeső vagy akár farkas, a komondornak ártani nem tud. Nem nyírjuk, nem vágjuk, nem trimmeljük. Hat - nyolc hónapos korától szalagosra, zsinórosra tépjük. A komondor nem vedlik. Színe, mint a nyári napon érlelt csonté. Pásztorok segítője, nyájak megvesztegethetetlen és kérlelhetetlen őrzője. Formáját, temperamentumát őrzik - gondos tenyésztői - évszázadok óta. Kemény munkája maga a szelekció. A gazdasági környezet változása, mint nagyon sok más fajtának, a komondornak is megnyirbálta életterét. De napjainkban egyre többen fedezik fel ezt a nagyszerű képességű fajtát, és ha nem is nyájak, de lovardák és nagykiterjedésű raktárbázisok felügyeletét bízzák rájuk.
Megtudtam: kiváló területőrző. Ember ide be nem jön, biztosított vendéglátóm. Munkaideje szürkülettől napkeltéig tart. A birtok minden centijét ismeri, számon tart minden fűszálat, madarat és arra járót. Szittya, - ki tragikus körülmények között távozott az élővilágból - elhagyva megszokott figyelőposztját, napokon keresztül őrizte az udvar sarkát, mígnem kiderült, a léckerítésből hiányzik néhány deszka. Pótolták a hiányt. Szittya visszatért a terasz sarkára. És éjszakánként folytatta komótos őrjáratát. Óramű pontossággal húszpercenként.
Atyafi, Szittya, Mese Rozi, Kedves, Róna, Kulcsár, Csupor, Betyár, élő és már eltávozott komondorok. Miért éppen komondor lett a szívük csücske? Kérdezem Bácskai Jánost és feleségét Takács Évát. Beleszerettek, megtanulták. Már amit meglehet tanulni könyvekből. Mert a komondornak titka van. Készültek rá éveken keresztül. Régi álom, Magyar fajta. Tenyésztőkhöz jártak. Kiállításokon nézelődtek. Kiállítások, bírók csapok le a témára. Egymásra nézünk, lapozzunk. Igazuk van.
Éva asszonytól megtudtam, a komondor standardja méretre vonatkozóan csak alsó határt szab. Ők a robosztus, nagy termetű, a rászabott feladatát ellátni képes komondort kedvelik.
Két évvel ezelőtt almot terveztek. Nemigen volt kedvükre való, régi álmukat formázó kan, aki szóba jöhetett volna. Szittya már nem élt. Inárcs közelében, egy tanyán találkoztak Betyárral, aki nem vette el lovukat és tarisznyájukat, ellenben gyönyörű almot produkált Nebánts nevű tenyész szukájukkal. "A kölykök nyolc hetesen tizennégy és fél kilót nyomtak" - mondja Éva.
Tizennégy és fél kiló, nyolc hetesen; én meg ekkora medvét lőttem, mutatok hitetlenkedve a plafonig. Fényképek kerülnek elő és Éva valami olyasmit mond, hogy titok. Mi a titok? A szeretet, az odafigyelés. Gondosság a kan és a szuka kiválasztásánál. Egészséges, jó méretű, kiváló idegrendszerű egyedeknek legyenek utódai. Elsőrangú táplálás és szeretet és szeretet és szeretet...
Nem adjuk ám oda bárkinek a kölykeinket. Csak jó helyre, komondornak megfelelő közegbe kerülhetnek tőlünk kiskutyák. Milyen színe is van a komondornak? Na, ez után a kérdés után nem szállt repülőre a kölyök, nem került Görögországba. Számon tartjuk őket a mai napig. Szépek és jók, mondja egyszerűen, minden - egy tenyésztőtől amúgy még elviselhető - dicsekvés nélkül.
Győztes csapaton ne változtass alapon Betyár és Nebánts (alias Nebi) újra frigyre léptek. A szerelem örök, mint Bácskaiék imádata a komondor iránt. Kezdenek megfertőzni, úgyhogy indulunk. Az udvaron a jövő reménysége Atyafi; Szittya kalandos úton visszavásárolt fia. Böszme nagy állat. Háta, mint egy borjúé. Marmagassága 78 cm. Mozgása, mint a tavaszi szél, kellemes. Megáll előttünk; - látom, engedéllyel vagytok itt - mondja a barna szempár. Jó nézni, életvidám, huncutkodó húszhónapos ifjonc. Fogja meg - mondja János - komondor van a suba alatt.
Juhász László
A komondor eredete
A komondor szó, mint magyar pásztorkutyafajtát jelölő leírt nyelvemlék, először 1544-ben Kákonyi Péter Astiagis király történetében fordul elő.
"Pásztor nézi vele, gyermeket szoptatja
Egy fias komondor és körül forogja"
Az 1600-as évek nyelvemlékei alapján nemcsak a komondor neve, de foglalkozása is kirajzolódik. 1673-ban írja Comenius Ámos: "Komondoroc oerzic a csordát." Más a szöges örves komondorról beszél. Pethe Ferenc Természethistória és mesterségtudomány c. könyvében pedig a kutyák között egyenesen "Vezérnek" teszi meg, amely nevet megjelenésével érdemli ki.
Igen nehéz eldönteni e szó eredetét, de az tény, hogy a komondor a magyar nyelvemlékek alapján is a legrégibb időktől a csorda, a pásztor mellett őrző-védő szolgálatot teljesített.
A nyáj mellett őrző-védő szolgálatot teljesítő, nagy testű, gubancos szőrű pásztor ebünket az idők folyamán leírták még gubancos magyar juhászkutyának, selyemszőrű farkas ebnek, pusztai komondornak, lompos szőrű komondornak, bagolyszemű komondornak s legtöbbször csak komondornak. Bár e szó eredetét többféleképpen magyarázzák, minden kynológus egyetért abban, hogy a komondor a népvándorláskor elődeinkkel együtt került a Kárpát-medencébe. Az ősmagyarok gulyáinak, méneseinek őrzésében az oroszlánrész a komondornak jutott, mert megjelenése félelmet keltő, bátorsága példaszerű, küzdőképessége rendíthetetlen. E tulajdonságokban felveszi a versenyt bármelyik kultúrfajtával.
Az összes magyar pásztorkutyafajták közül ez az, amelyik a legrégibb időkben is kitenyésztett formát mutatott, és amelyik az idők folyamán a legkevesebb változáson ment át, jellege, formája évezredekkel ezelőtt ugyanazt a formát mutatta, mint ma.
Mi hozta létre a komondort, milyen körülmények között és milyen céllal? - kérdezhetjük. Kialakítója a pásztorok célszerű tenyésztőtevékenységén kívül az ázsiai és európai füves puszták klimatikus és földrajzi adottságai voltak.
A védelem munkáját vakon teljesítő pásztor ebnek tűrnie kellett a kontinentális klíma szélsőségeit: a forró nyári napok sokszor 30 °C fölötti melegét ugyanúgy, mint a zord telek -30 - -40 °C-os szeles dermesztő hidegét. A klíma zordsága ellen védelmet az enyhet adó szárnyék, de legtöbbször csak a saját szőr köntöse nyújtott. A jó hőszigetelő bunda nyáron hűvöset, télen meleget tartott. Biztos, hogy a komondor hasznát vette hosszú, tömött szőrének a farkas harapás ellen is.
A nyájak védelmét mind nappal, mind éjjel úgy kellett ellátni, hogy azokban kár ne essék. A komondor a nyáj körül helyezkedett el, s vártáján keresztül eleven lény nem közelíthette meg a nyájat. Minden mozgó idegenre szemtől szembe támadt. Nyugalmi helyzetéből egy pillanat alatt ugrott az idegenre. Hatalmas fogazatának harapása halálos volt, vagy legalábbis csont törött.
A komondor mint hűséges társ évezreden át segített a magyar pásztoroknak. Érthető, hogy a pásztor megbecsülte, s fajtatisztán tenyésztette.
A jelenlegi és a századforduló komondorai között a legnagyobb változást a testnagyság jelentette. Ez pedig a tartásra vezethető vissza.
Az 1910-1930-as éveket vehetjük határmezsgyének. S ezután a kynológiai tudomány, a szépérzék kezdte formálni a komondort |
AJÁNLOM AZ OLDALT
