OROSZLÁNOK MINDEN MENNYISÉGBEN

PETIT CHIEN LION /LÖWCHEN/

Az én kicsi oroszlánom

„A Löwchenek szeretetre méltóak, derűsek, megejtően kedvesek, jókedvűen bolondosak, nyílt szívűek és rosszcsontok...."

A „kis oroszlánocska" a Bichon-csoport egy játékos fajtája.

Tipikus szőrzetével egy mini oroszlánra emlékeztet.

Igazi históriájuk évszázadokra nyúlik vissza és bizony előkelőségről tanúskodik. A legrégebbi említést a svájci (Conrad Gesner által 1550 körül szerkesztett) kutyakönyv teszi, amely címlapján egy oroszlánocska látható, melynek szőrzete hasonló volt az oroszlánéhoz. A fajta eredetét s XIV. századig vezethetjük vissza. Az akkoriban felépített Amiens-i katedrálisban, a Szt. Firmin sírján két kőbe vésett oroszlánocskát találhatunk, amelyek már a mai ismert szőrzetben vannak kifaragva. A mediterrán vidékről Dél-Franciaországból, Olaszországból, vagy talán Spanyolországból származó kutya már a XV. századbeli „A hölgy és az unikornis" c. gobelin-sorozaton (Cluny Muzeum, Franciaország) megjelenik, de viszontlátjuk őket Európa számos jelentős múzeumának gobelinjein és festményein, a Louvre-ban és a Pradoban ugyanúgy, mint Brüsszel avagy éppen Amszterdam Szépművészeti Múzeumában. Albrecht Dürer számtalan XIV. századbeli fametszeten ábrázolja a „kis oroszlánt". További példákat láthatunk a Genti Szt. Bravos templomának olajfestményein és faragványain (XVI. sz.), a Toulouse-i Szt. Etiennes templom gobelinjein (XVI. sz.).

Jó néhány régi festmény is megörökíti a kis Liont, gondolunk itt a Goya-portrékra. Úgy hírlik, hogy Alba hercegnője aki egyébként a festő mecénása volt, számtalan oroszlánocska boldog tulajdonosának mondhatta magát. Goya egyik kiemelkedő alkotása a „Kártyázók" c. festménye, ahol a művész egy ilyen kutyust meglehetősen élethűen és részletesen jelenít meg. Megemlíthetjük még Brueghel nevét, illetve a híres olasz festőt, Tatonit, aki egy kitűnő művén Stanhope grófnőt ábrázolja ölében kis kedvencével.

A Löwchen a firenzei udvartartás jellegzetes kis „háziállata" volt, ahol a hölgyek a klasszikus „oroszlán-stílusra" nyíratták a kis ebeket. Az a hír is járja, hogy, „melegvizes palackként", lábmelegítőnek használták őket. A jellegzetes nyíratás higiéniás célokat szolgált, hiszen a kutyákat a hálószobák őrzésére tartották.

Ami azt illeti, őrző-védő ösztönüket a mai napig megtartották.

A Löwchen ma

A korai idők kedveltsége ellenére az oroszlánocska is hasonló sorsra jutott, mint a többi kisebb kutyafajta, feledésbe merült.

A századforduló környékén szinte teljesen eltűntek.

Röviddel az I. világháború kezdete előtt a belga De Coninck volt az, aki először mutatott be ismét kis oroszlánokat.

Hogy hogyan jutott hozzájuk? Rejtély. Annyi bizonyos, hogy De Coninck később kivándorolt kutyáival együtt. Ismét hosszú csend következett kiskutyánk történetében.

A II. világháború után a nagy érdem a brüsszeli Madame H. Bennerté. Ő volt az, aki úgymond az utcáról „felkapva", a régi fajtát megmentve új vérvonalakkal, egyedi tenyésztéssel indult meghódítani a világot. Tudása és tapasztalata alapján sikerült neki ezt a Bichon-fajtát kiállításaink rendszeres szereplőivé tenni. Belevetette magát a Löwchen megmentésének nemes feladatába, és 1972-ben bekövetkezett haláláig, húsz éven át keményen dolgozott azért, hogy a fajta tovább fejlődjön, erősödjön és tökéletesedjen.

Az 1969-es Guinness Rekordok Könyve a Löwchent a világ legritkább kutyafajtájaként jelöli és azt írja, hogy mindössze negyvenre tehető számuk, s ebből mindössze tíz volt Németországban.

Ebben az időben Dr. Hans Richert Borkenből az egyedüli német tenyésztő „Von der 3 Löwen" kenneljével. Hamarosan a szomszéd kis városból Bocholtból Irmgard Sofia Jansen „Von der Büngerner Heide" kenneljével csatlakozik.

A brit oroszlánocska tenyésztése 1968-ban indult el, Richert és Jansen kutyáival. Hálával tartozunk nekik (úttörőinknek), akik kemény és áldozatos munkával szolgálták e fajta fennmaradását. Sokat tettek a Löwchenek érdekében a tenyésztéssel, az egészséges, jellegzetes példányok létrehozásával. Hozzájárultak, hogy ez a kedves kutyafajta meghódítsa az egész világot.

Magyarországra először 1995 október 13-án kerültek kis oroszlánok, a híres „Von der Büngerner Heide" kennelből: Anja és Lady testvérpár. 1997 március 24-én a „PRINCE OBSESSION" kennelben Anja világra hozta hazánk első kis oroszlánjait: Bryan-t, Bobby-t és Betty-t, majd 2 hónappal később, Lady hat kis oroszlánocskával lepte meg gazdáját.

Amerikába 1971-ben importált Löwchenek Angliából származnak. Kanadában folyamatosan nő a Löwchenek száma, hiszen évről évre egyre többen „találnak rá" erre a csodálatos kis kutyára. Számuk a százat sem éri el, de hogy vannak, arról mindenki tud! Körülbelül 20 Löwchen járja országszerte a kiállításokat, de magától értetődik, hogy a nagy távolságok miatt egy-egy kiállításon csak egy-két Löwchen képviseli a fajtát.

Az ausztráliai Löwchenek története nem régen fordulóponthoz ért, amikor Margaret Campbell CH SHOMACK GARR CE BERN nevű kan kutyáját választották meg kiállításgyőztesnek az 1995 júliusában megtartott Darwin Királyi Kiállításon.

Ez volt az első alkalom, hogy Löwchen Royal-díjat nyert.