|
Hazánkba az elsô kutyák 1990-ben érkeztek. Mivel az ôshazában is különbözô típusok alakultak ki, és a tenyésztôk a volt Szovjetunió szinte valamennyi területérôl hoztak és hoznak kutyákat, ezért szinte az összes változat fellelhetô a jelenlegi heterogén gyorsan növekvô állományban.
Talán három típust lehet megkülönböztetni.
Az elsô nagyon magas (kb 85 cm) szikár, feszes felépítésû, aránylag vékonyabb csontozattal, hosszú ék alakú fejjel.
A második típusra jellemzô a hatalmas termet, erôs, durva csontozat, széles, nagy fej, laza felépítés.
A laza felépítésbôl fakadóan az ilyen típusú kutyák hajlamosak a szerkezeti hibákra (beesett, lógó hát, laza szemhéj, kifordult, lecsüngô ajkak). A tenyészet, ahonnan ezek a kutyák származnak a hazai tulajdonságokat helyezte elôtérbe, a szépség ott csak másodlagos követelmény volt. A harmadik típusra a kb. 72–78 cm-es magasság, erôs, masszív csontozat, szilárd felépítés, arányos, téglalap alakú fej, rövid vagy középhosszú szôrzet, rugalmas, könnyed mozgás jellemzô. Ennél a változatnál a domború agykoponya, illetve a testhez viszonyított kis fej nagyság a leggyakrabban elôforduló hiba. Az anyaországban és Európában elterjedt bírói szemlélet szerint a harmadik típusú kutyák megítélése a legelônyösebb, nemzetközi sikereik is bizonyítják ezt. Több hazai tenyésztésû kutya nyert Világ és Európa gyôztes címet erôs mezônyben anyaországbeli kutyák mellett. A fajtával alakulás óta az orosz kutyafajták klubja a Karakán klub foglalkozik.
Az évente megrendezett szakmai napokon rendszeresen részt vesznek a fajta iránt érdeklôdô bírók, tenyésztôk, és kutyatartók.
Ezek a szakmai szemléletegyeztetô fórumok lehetôvé teszik az egységes bírói szemlélet kialakulását.
A klub 1997 óta szoros szakmai kapcsolatot tart fenn a szlovák fajtaklubbal, rendszeresen részt veszünk egymás kiállításain és tenyészszemléjén. 1999-ben belépett a Közép-ázsiai juhászkutyások világszövetségébe.
Felvette a kapcsolatot a türkmén fajtaklub képviselôjével, ezzel is lehetôséget teremtve egy szorosabb szakmai információ áramlásának. A mai türkmén tenyésztôk szerint a megfelelô küllem mellett csak a jó tulajdonságokkal bíró egyedek vonhatók a tenyésztésbe.
A területôrzô képesség, küzdô szellem-, kitartás, állóképesség a higgadt, nyugodt, kiegyensúlyozott idegrendszer, egyformán jellemzô a közép-ázsiai-juhász kutyára. Ezekhez a tulajdonságokhoz szükség van a szilárd, feszes felépítésre, erôs, masszív csontozatra, tökéletes mozgásra.
A tenyésztés sarkalatos problémája az utódellenôrzés, lényegesnek tartom, hogy csak azon egyedek játszanak meghatározó szerepet a fajta tenyésztésében, amelyek (ha egyébként, bármily kiváló küllemmel rendelkeznek is) megfelelô minôségû utódokat hoznak. A tenyészállatok valós értékérôl csak az utódok alapján kaphatunk bizonyosságot. Példaként a szlovák állományt szeretném megemlíteni, mely az elmúlt 4–5 évben ugrásszerû fejlôdésen ment keresztül, vélhetôen, a tenyésztésbe állítás feltételei szigorú, és következetes betartásának köszönhetôen. Szlovákiában és reményeink szerint az FVM rendelet kapcsán hazánkban is a tenyésztés feltételeit a fajtaklub határozza meg. Ennek szellemében készült el a MEOE Karakán Klub Új tenyésztési szabályzat tervezete, mely meghatározza a tenyésztésbe állítás idôpontját, feltételeit (kötelezô tenyészszemle, klubkiállítás, stb.) kitér az utódellenôrzés és alomellenôrzés fontosságára létrehozza a Tenyésztési Tanácsot, mely szakmai felügyelettel látja el a klubban folyó tenyésztôi munkát.
Jelentôs probléma, hogy a magyar gyakorlat csak a kanokat favorizálja, figyelmen kívül hagyva a szukák minôségét. Az állomány további javulása csak a jó minôségû szukák tenyésztésbe állításával várható. (A fentiekben felsorolt munka dicsérendô és valóban a fajta minôségi javulását vonhatja maga után. Problémája, hogy a jelzett FVM rendelet – hatásosan – csak önálló jogi személyiségû, bíróságon bejegyzett tenyésztô egyesület keretében végezhetô. A szerk.)
Ma Magyarországon a közép-ázsiai juhászkutya nagy, zárt területek, gyárak, üzemek, porták és családi házak biztonságos ôrzôje. Sportkutyának, munkaversenyekre nagyfokú önállósága miatt nem alkalmas.
Igénytelen, de a csak láncon vagy kennelben tartást nehezen tûri. Megfelelô tartással megbízható, kiváló társ válhat belôle. Reméljük, hogy a fajta egyre népesebb, táborra tesz szert. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
